A futballban az adatok használatáról sokszor két végletben beszélünk. Vagy úgy, mintha a számok hamarosan minden szakmai döntést átvennének az edzőktől, vagy úgy, mintha egy mérkőzés összetettsége miatt eleve értelmetlen lenne bármit számokkal megfogni. Mirwan Suwarso, a Como 1907 elnöke egy hosszabb podcastbeszélgetésben ennél jóval érdekesebb képet festett arról, hogyan működik náluk az adatalapú döntéshozatal.
A Como az elmúlt évek egyik legérdekesebb európai klubprojektje lett. Cesc Fàbregas érkezése, a Serie A-ba jutás, a klub látványos kereskedelmi építkezése és a játékospiaci stratégia önmagában is érdekes lenne, de Suwarso interjújának talán legerősebb részei azok, amikor arról beszél, hogyan próbálják csökkenteni a futballban elkerülhetetlen bizonytalanságot.
Nem azzal, hogy mindenre keresnek egy számot.
Hanem azzal, hogy a rendelkezésükre álló adatokat beépítik a szakemberek döntéseibe.
„Mi alapján fizetünk ennyit ezért a játékosért?”
Suwarso elmondása szerint az egyik kérdés, amely elkezdte foglalkoztatni, egészen egyszerű volt: mi alapján mondják egy játékosról, hogy ennyit vagy annyit ér?
„Soha nem volt igazán mérve, hogy miért kellene ennek a játékosnak bizonyos összeget fizetni, a másiknak pedig mást. Mi a kontroll? Mik a mérőszámok?” – fogalmaz az interjúban.
Billy Beane munkája, majd többek között Tony Bloom és a Brighton működése fordította a klub vezetésének figyelmét komolyabban az analitika felé. De Suwarso érdekes módon rögtön el is határolódik attól a gondolattól, hogy az adatok valamilyen tökéletes választ adnának.
„Lehet, hogy nem 100 százalékosan pontos. Lehet, hogy nem 80, vagy nem 60. De iránymutatást ad. Ad egy módot arra, hogyan gondolkodjunk.”
Majd hozzáteszi: a klub célja az, hogy a lehető leginkább „educated guesses”, vagyis informált, megalapozott becslések alapján hozza meg a döntéseit.
Ez talán pontosabb megfogalmazása az adatalapú futballnak, mint az, hogy „az adatok alapján döntünk”. A Como sem tudja előre, hogy egy játékos beválik-e, egy edzői elképzelés működik-e vagy egy igazolás értéke növekedni fog-e. A cél inkább az, hogy minél kevesebb vakfolttal hozzák meg ugyanazt a bizonytalan döntést.
Náluk az adat az első szűrő
A játékosmegfigyelésnél ez egészen konkrét folyamatot jelent.
Suwarso szerint akár Fàbregas, akár más szakember ajánl egy játékost, az első lépés ugyanaz:
„First we start with the data. The data is kind of like the filter of everything.”
Vagyis először megnézik, hogy a teljesítményadatok alapján egyáltalán indokolt-e tovább foglalkozni az adott játékossal.
De ezután még messze nincs döntés.
A következő réteg a játékos viselkedése és személyisége. A klub külön próbálja értékelni, hogyan reagál különböző helyzetekre a pályán, milyen viselkedésmintái vannak, majd jön a pénzügyi vizsgálat. Ezután azt nézik meg, hogy az adott játékos valóban illeszkedik-e a Como játékmodelljébe és abba a szerepkörbe, amelyre az edzőnek szüksége van.
Csak ezután kerül a játékos az edzői stáb elé, majd végül Fàbregashoz.
Az adat tehát nem a folyamat vége, hanem a kapuja.
Ez nagy különbség.
Nem arról van szó, hogy egy algoritmus előállítja a klub következő igazolását. Az adat leszűkíti a kérdést: érdemes-e erre a játékosra időt fordítanunk? A döntés többi része továbbra is futballszakmai, pénzügyi és emberi kérdés.
Amikor az edző mást lát, mint az adat
A podcast egyik legjobb része éppen arról szól, amikor a rendszer nem adott egyértelmű választ.
Volt egy játékosuk, akinek az adatai annyira gyengék voltak, hogy a vezetés szerint érdemes lett volna megválni tőle. Fàbregas azonban ellenkezett.
„No chance. I see something in him. We just have to work with him more” – idézi fel Suwarso az edző reakcióját.
A játékosból később a csapat egyik legjobbja lett.
Elsőre ezt akár úgy is lehetne értelmezni, hogy az adat tévedett, Fàbregas pedig „megérezte” az igazságot. Suwarso azonban nem így magyarázza.
A játékos teljesítményét mindig az a környezet hozza létre, amelyben játszik. Egy kevésbé domináns csapatban szereplő játékos egészen más helyzetekbe kerülhet, mint amilyenekbe Comóban kerülne. Más lehet a pozíciója, a szerepe, a körülötte lévő játékosok minősége és az is, milyen feladatot kér tőle az edző.
„A data is never blind” – mondja Suwarso, majd hozzáteszi, hogy náluk az adat körülbelül 60–70 százaléknyi iránymutatást jelent. A többi azon múlik, hogyan értelmezik az emberek.
Talán ez az egész beszélgetés egyik legfontosabb mondata.
Az adat nem helyettesíti az edzői tudást. Kontextust ad hozzá – és néha éppen az edzői tudás ad kontextust az adathoz.
Nem egyetlen „futballguru” dönt
A Como ezt a gondolkodást szervezeti szinten is megpróbálta beépíteni.
Suwarso kifejezetten arról beszél, hogy nem akartak olyan rendszert létrehozni, amelyben van egy ember, „aki mindent tud a futballról”, és lényegében egyedül hozza meg a döntéseket.
Ehelyett létrehoztak egy döntéshozó csoportot, amelyet ő maga „senate”-nek, szenátusnak nevez. Különböző hátterű emberek vesznek részt benne, a döntéseket pedig megvitatják.
„Every decision is best made together. If it's wrong, it's everybody's mistake. If it's good, it's everybody's decision.”
Suwarso szerint ennek az egyik előnye, hogy eltűnik a hibáztatás kultúrája. Nem lehet egy rosszul sikerült igazolás után egyszerűen rámutatni arra az emberre, aki a játékost kérte.
Ehhez azonban egy másik feltétel is kell.
„You have to create not just yes men.”
Vagyis a döntéshozó csoportba nem bólogató emberekre van szükség. Olyan szakemberekre, akiknek erős saját véleményük van, de közben képesek meghallgatni egymást és megváltoztatni az álláspontjukat.
Ez azért különösen fontos, mert az adatok önmagukban semmit nem garantálnak. Ha egy klubban az adat csak arra szolgál, hogy utólag alátámassza a vezetőedző vagy a sportigazgató eredeti véleményét, attól a döntési folyamat még nem lesz adatalapú.
A mérkőzés értékelése sem a végeredménynél kezdődik
Az interjú egyik legérdekesebb része az, amikor Suwarso elmondja, hogyan értékelik Fàbregas munkáját.
A vezetőedző minden mérkőzés előtt elkészít egy meccstervet, amelyet körülbelül 24 órával a találkozó előtt a vezetőség is megkap. Ebben szerepel, hogyan akar játszani a csapat, milyen felépítést terveznek, ki milyen szerepet kap, illetve hogyan szeretnék kihasználni az ellenfél gyengeségeit.
Suwarso szerint ennek az egyik oka egészen prózai: így a tulajdonosok sem úgy nézik a mérkőzést, hogy „az a csatár miért nem lő gólt?”.
Lehet ugyanis, hogy azon a napon nem az volt a legfontosabb feladata.
Lehet, hogy mozgásával területet kellett nyitnia valaki más számára. Lehet, hogy a labdakihozatalban volt speciális szerepe. A vezetés ezért előre tudja, mit próbál megvalósítani az edző, és ehhez képest tudja értékelni a látottakat.
A meccs után Fàbregas újabb jelentést készít arról, hogyan alakult a találkozó az előzetes tervhez képest. Közben a klub adatelemzői ettől részben függetlenül saját modellt és előrejelzést készítenek.
A két oldal végül találkozik.
Ez már jóval több annál, mint hogy valaki a lefújás után megnyissa az xG-táblázatot.
Lehet jó egy 0–0?
Suwarso egy nagyon egyszerű példával mutatja meg, miért fontos mindez.
Ha a Como olyan csapat ellen játszik, amely várhatóan nagyon mélyen védekezik, az előzetes elemzés alapján lehet, hogy csak 0,8–0,9 körüli xG-re számítanak.
Ha végül 1,3 xG-t hoznak létre, de a mérkőzés 0–0-ra végződik, a klub ettől még mondhatja azt, hogy bizonyos szempontból jobban teljesítettek a vártnál.
„It wasn't about winning or losing. It's about how we perform.”
Ez különösen érdekes gondolat utánpótlásban.
Egy U13-as csapat nyerhet 5–0-ra úgy, hogy közben szinte semmi nem jelenik meg abból, amit az adott héten tanítani szerettünk volna. És ki lehet kapni 2–1-re úgy, hogy a játékosok bátran hajtják végre a tanult megoldásokat, rendszeresen felismerik a megfelelő helyzeteket, és a csapat játékában világosan megjelenik a fejlesztési cél.
Ha csak az eredményt mérjük, a két mérkőzés közül könnyen a rosszabbat értékeljük jobbra.
A játékos fejlődését is előre próbálják meghatározni
A Como nemcsak azt próbálja mérni, hogy egy játékos most milyen, hanem azt is megtervezi, hogy hová szeretnének vele eljutni.
Suwarso az interjúban külön beszél a klub Head of Development pozíciójáról. Ennek a szakembernek többek között az a feladata, hogy az edzőket is fejlessze, miközben az egyes játékosok számára egyéni programokat alakítanak ki.
A klub már egy játékos megszerzése előtt megpróbálja felvázolni a következő éveit.
Hová fejlődhet? Mennyi játékpercre lehet szüksége? Mikor kell szerződéshosszabbításról dönteni? Ha nem tudnak vele hosszabbítani, mikor érdemes eladni? Milyen értéket szeretnének felépíteni?
Suwarso ezt egyenesen a játékos „business planjének” nevezi.
A profi futballban ebben természetesen komoly pénzügyi érdek is van, de az alapgondolat utánpótlásban is érdekes.
Gyakran értékelünk egy játékost abból a szempontból, hogy most milyen.
Sokkal nehezebb előre meghatározni, hogy mit szeretnénk látni tőle hat hónap múlva, majd valóban visszanézni, hogy megtörtént-e az a fejlődés.
Pedig az adat talán éppen itt lehet a leghasznosabb.
Nem attól lesz egy klub adatalapú, hogy sok adatot gyűjt
A Como működéséből nekem nem az a legérdekesebb tanulság, hogy egy modern futballklubnak szüksége van data scientistekre. Egy Serie A-klubnál ez ma már aligha meglepő.
Sokkal érdekesebb, hol helyezik el az adatot a döntési folyamatban.
Nem a szakmai döntés helyére.
Hanem elé, mellé és utána.
Az adat segít kiszűrni egy játékost. Az edző hozzáteszi a kontextust. A különböző szakemberek megvitatják a döntést. A mérkőzés előtt meghatározzák, mit szeretnének látni. Utána visszamérik, mi történt valójában. Majd az új információ alapján újra döntenek.
Ez sokkal közelebb áll a valódi adatalapú működéshez, mint egy látványos dashboard.
És talán ez az a része a Como modelljének, amelyhez nem is feltétlenül kell Serie A-s költségvetés.
Egy utánpótláscsapatnál ugyanez jelentheti azt, hogy előre meghatározunk két-három dolgot, amelyet az adott időszakban fejleszteni szeretnénk. A mérkőzés után pedig nem csak az eredményt kérdezzük meg, hanem azt is: abból, amit tanítottunk, mi jelent meg ténylegesen a pályán?
Mirwan Suwarso interjúja ebből a szempontból nem egyszerűen a Como sikertörténete. Sokkal inkább betekintés abba, hogyan próbál egy modern futballklub jobb döntéseket hozni egy olyan sportágban, ahol tökéletes információ soha nem lesz.
Talán éppen ezért találó Suwarso gondolata is: az adatok nem mondják meg biztosan, mi fog történni.
Csak segítenek abban, hogy egy kicsit megalapozottabban tippeljünk.
Forrás: Mirwan Suwarso, a Como 1907 elnökének interjúja
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás. Oszd meg elsőként, hogyan használnád ezt a gyakorlatot.