Marcelo Bielsa öt alapvető módot különített el arra, hogyan tud egy támadó labda nélkül elszakadni közvetlen ellenfelétől. A megoldások közé tartozik a visszalépés és fordulással történő átvétel, a védő mögötti terület megtámadása, a védő melletti elszakadás, a megelőzési szándék ellenmozgással történő kihasználása, valamint a védelem mögé indulás emelt passzal. Bielsa megközelítésének lényege, hogy az elszakadás nem előre betanult futómozgás, hanem a védő helyzetére, testtartására és reakciójára adott tudatos válasz.
A modern előszezon már jóval többről szól, mint a játékosok fizikai formába hozásáról. A Wigan Athletic felkészülésén a taktikai munka, az egyénre szabott terhelés, a GPS-adatok, a videóelemzés és a csapatkultúra fejlesztése egyetlen rendszer részeként jelenik meg. A Guardian riportján keresztül megnézzük, hogyan használja Gary Caldwell stábja az adatokat valódi edzői döntésekhez, miért nem fut minden játékos ugyanannyit, hogyan építik a „team first” szemléletet, és milyen egyszerű tanulságokat lehet mindebből alacsonyabb szinten is átvenni.
A technikai képzettség önmagában még nem tesz valakit jó játékossá. A döntő kérdés az, hogy a játékos képes-e a rendelkezésére álló technikai eszközöket megfelelő pillanatban, megfelelő módon alkalmazni egy valódi ellenféllel szemben. Michael Beale három egymásra épülő kis területű játékon keresztül mutatja meg, hogyan fejleszthetjük ezt. Az 1v1+2, 2v2+2 és 3v3+2 játékokban fokozatosan nő a játékosok közötti kapcsolatok és a döntések száma, miközben ugyanaz marad az alapvető probléma: hogyan tud a labdás játékos előnyt teremteni közvetlen ellenfelével szemben? A gyakorlatok nem előre meghatározott megoldásokat tanítanak. A játékosoknak folyamatosan fel kell mérniük a nyomást, megfelelő testhelyzetet kell választaniuk, el kell dönteniük, hogy labdát vezetnek, megtartják azt vagy összejátszanak társaikkal, miközben labda nélkül is megfelelő passzszögeket kell létrehozniuk.
Morgan Rogers 117 millió fontos Chelsea-igazolása elsőre sokakat meglepett, de az Opta Analyst szerint több szakmai érv is amellett szól, hogy hosszú távon sikeres lehet a Stamford Bridge-en. Bár sokan úgy gondolják, hogy Rogers inkább nyílt területen veszélyes, és kevésbé illik Xabi Alonso labdabirtoklásra épülő futballjához, valójában rendkívül sokoldalú játékos. Kiemelkedő labdavezetései, mélységi futásai, folyamatos labda nélküli mozgása és kiváló lövőtechnikája miatt több szerepkörben is hatékony lehet. A cikk szerint nem az a kérdés, hogy ugyanazt nyújtja-e majd, mint az Aston Villában, hanem az, hogy képes lesz-e más módon meghatározóvá válni. Az Opta elemzői szerint erre minden adottsága megvan.
Mitől lesz egy tehetséges fiatalból valódi profi labdarúgó? Elég a technikai tudás, vagy ennél sokkal többre van szükség? Hol van a helye az adatelemzésnek a játékosmegfigyelésben, mikor érdemes ügynököt választani, és milyen hibákat követnek el leggyakrabban a fiatalok és a szüleik? Sowunmi Attila játékosügynökkel a tehetség felismeréséről, a mentalitás szerepéről, a tudatos karrierépítésről és a profi futball kulisszái mögött zajló munkáról beszélgettünk.
A LALIGA Madridban rendezte meg az első Utánpótlás Akadémiai Pszichológiai Fórumot, amelyen 38 profi klub több mint 60 szakembere vett részt. A rendezvény célja az volt, hogy a klubok megosszák egymással a fiatal labdarúgók mentális fejlesztésével, jólétével és személyiségfejlődésével kapcsolatos tapasztalataikat. A fórum középpontjában a sportpszichológia egyre stratégiaibb szerepe állt. A résztvevők olyan témákat dolgoztak fel, mint a mentális egészség, a gyermekvédelem, a családi háttér kezelése, a kettős karrier (sport és tanulmányok), valamint a pszichológia integrálása az edzés- és versenyfolyamatokba. A LALIGA célja, hogy a pszichológia ne csupán problémamegoldó terület legyen, hanem a játékosfejlesztés szerves része, amely hozzájárul a jobb döntéshozatalhoz, a tanulási folyamatokhoz, a teljesítmény optimalizálásához és a fiatal labdarúgók hosszú távú fejlődéséhez.
Az xG, vagyis a várható gól mutató nem arra szolgál, hogy minden egyes mérkőzés végeredményét pontosan megjósolja. Azt méri, hogy egy csapat milyen minőségű lövőhelyzeteket alakított ki, illetve ezekből az átlagos befejezési hatékonyság mellett hány gól lett volna várható. Egy adott meccsen az eredmény és az xG jelentősen eltérhet egymástól. Ennek oka lehet a kiemelkedő kapusteljesítmény, a játékosok egyéni befejezőképessége, a távoli lövések, a közvetlen szabadrúgások vagy a jól begyakorolt pontrúgás-variációk. Az xG-modellek általában egy átlagos képességű befejezővel számolnak. Emiatt alulértékelhetik azokat a csapatokat, amelyek kiváló lövőkkel vagy pontrúgásspecialistákkal rendelkeznek, és felülértékelhetik azokat, amelyek gyengébb minőségű játékosokkal próbálják értékesíteni a helyzeteiket. Az Aston Villa példája jól mutatja ezt. A csapat több alacsony xG-értékű távoli lövésből, szabadrúgásból és pontrúgásból szerzett gólt, így a tényleges gólszáma jelentősen meghaladta az xG-jét. Rövid távon tehát az xG félrevezető lehet, de hosszabb időszakon keresztül továbbra is hasznos teljesítménymutató. Azok a csapatok, amelyek rendszeresen jó minőségű helyzeteket alakítanak ki, általában eredményesebbek lesznek. Az xG azonban önmagában nem képes teljesen megragadni a taktikai kidolgozottságot, az egyéni minőséget és a mérkőzések speciális körülményeit.
Az Expected Threat, vagyis a várható veszély fogalma Az Expected Threat, röviden xT, egy olyan futballanalitikai mutató, amely azt próbálja számszerűsíteni, hogy egy labdás akció mennyivel növeli vagy csökkenti egy csapat későbbi gólszerzési esélyét. A hagyományos mutatók, például a gólpassz vagy az xG, elsősorban a támadás végpontjára koncentrálnak. A gólpassz csak az utolsó átadást jutalmazza, az xG pedig azt méri, hogy egy adott lövéshelyzetből mekkora valószínűséggel születik gól. Ezek azonban nem feltétlenül mutatják meg, ki hajtotta végre a támadás legfontosabb, védelmet megbontó akcióját. Egy támadásban gyakran nem az utolsó passz a legértékesebb. Előfordulhat, hogy egy középpályás olyan átadást játszik a védelem mögé vagy a vonalak közé, amelyből a következő játékos már könnyedén alakíthat ki helyzetet. Az xT célja, hogy az ilyen, közvetetten veszélyt teremtő megmozdulásokat is értékelje. A modell a pályát kisebb zónákra osztja, majd minden zónához hozzárendel egy veszélyességi értéket. Ez az érték azt mutatja meg, hogy az adott területről kiinduló labdabirtoklás milyen valószínűséggel vezet gólhoz a következő néhány akción belül. Egy zóna értékének meghatározásakor a modell két fő lehetőséget vesz figyelembe: a játékos lövést választ; a játékos passzal vagy labdavezetéssel másik zónába juttatja a labdát. A lövési értéket az adott zónából leadott lövések gólvalószínűsége adja. A labdamozgatás értékét pedig az határozza meg, hogy a játékos milyen valószínűséggel juttatja a labdát különböző célzónákba, és ezeknek a célzónáknak mekkora a veszélyessége. Az xT-modellt iteratív módon számítják ki. Az első számítási kör gyakorlatilag csak a közvetlen lövési veszélyt érzékeli, ezért az eredmény egy egyszerű xG-térképhez hasonlít. A következő iterációk már figyelembe veszik a „passz, majd lövés”, később pedig a „passz, passz, majd lövés” jellegű akcióláncokat is. Az xT értéke így értelmezhető: megmutatja annak valószínűségét, hogy a csapat az adott zónából kiindulva a következő néhány akción belül gólt szerez. Egy labdás akció értéke a kezdő- és a végpont xT-értékének különbsége: Akcióérték = célzóna xT-értéke – kiinduló zóna xT-értéke Ha például egy játékos a labdát egy kevésbé veszélyes területről egy sokkal veszélyesebb területre juttatja, jelentős pozitív xT-t termel. Ha azonban visszafelé vagy kevésbé kedvező pozícióba passzol, az akció xT-értéke negatív is lehet. A mutató különösen alkalmas: labdakihozatalok értékelésére; progresszív passzok és labdavezetések mérésére; kulcsfontosságú, de nem közvetlen gólpasszt érő megmozdulások azonosítására; játékosok kreatív és labdafelhozatali szerepének elemzésére; csapatok támadásépítési mintáinak feltérképezésére; ellenfélelemzésre és játékosmegfigyelésre. Az xT legfontosabb előnye, hogy a teljes támadásépítést vizsgálja, nem csupán az utolsó passzt vagy a lövést. Ugyanakkor korlátai is vannak: az egyszerű modell csak a labda kezdő- és végpontját figyeli, és nem látja a védők helyezkedését, a passzsávok nyitottságát, a nyomást vagy a játék sebességét. Emiatt egy azonos helyről azonos helyre adott két passz ugyanannyi xT-t érhet, még akkor is, ha az egyik könnyű, a másik pedig rendkívül nehéz megoldás volt.
A tanulmány a magyar futball történelmi gyökereiből kiindulva fogalmaz meg egy korszerű futballfilozófiát. A szerző szerint a magyar labdarúgás legnagyobb problémája az elmúlt évtizedekben az volt, hogy eltávolodott saját hagyományaitól, miközben a nemzetközi trendeket próbálta másolni. A dokumentum amellett érvel, hogy a magyar futball sikerének alapja mindig a kreatív, helycserés, gyors kombinációkra épülő, játékosközpontú futball volt. A filozófia központi elemei a szabad döntéshozatal, az összjáték, a változatos támadójáték, az állandó mozgás, a játékosok közötti kapcsolatok fejlesztése, valamint a modern futball követelményeinek megfelelő taktikai és fizikai felkészítés. A tanulmány történelmi példákon keresztül mutatja be, hogy a magyar futball nemzetközi hatása jóval nagyobb volt, mint azt a köztudat feltételezi.
A My Turn nem egyszerű önéletrajz. Johan Cruyff utolsó nagy futballfilozófiai összegzése, amelyben a modern pozíciós játék, a labdabirtoklás, az utánpótlás-nevelés és a játékosfejlesztés alapelveit mutatja be saját pályafutásának történetein keresztül. A könyv feltárja, hogyan vált az Ajax, a Barcelona és később Pep Guardiola futballjának szellemi alapjává az a gondolkodásmód, amely szerint a futball elsősorban a tér, az idő és a döntéshozatal játéka.
A Funino Horst Wein világhírű futballszakember egyik legfontosabb műve, amely alapjaiban kérdőjelezi meg a hagyományos utánpótlás-nevelés módszereit. A könyv központi gondolata, hogy a futball nem elsősorban technikai sportág, hanem döntéshozatali játék, ahol a játékintelligencia fejlesztése fontosabb, mint a korai taktikai fegyelem vagy az eredménykényszer. A szerző egy olyan játékosközpontú fejlesztési rendszert mutat be, amely a 7–9 éves korosztály számára készült. A Funino célja nem a mérkőzések megnyerése, hanem olyan kreatív, gondolkodó futballisták nevelése, akik képesek önálló döntéseket hozni a pályán, felismerni a lehetőségeket és gyorsan alkalmazkodni a folyamatosan változó játékhelyzetekhez. A könyv bemutatja a híres 3 a 3 elleni, négykapus Funino-játékot, amelynek segítségével a fiatal játékosok sokkal több labdaérintéshez, döntési helyzethez és támadó akcióhoz jutnak, mint a hagyományos kisjátékok során.
A pozíciós játék (juego de posición) a modern labdarúgás egyik legmeghatározóbb taktikai koncepciója, amelynek célja a tér kontrollálása, a passzsávok folyamatos kialakítása és a különböző típusú fölények létrehozása. Az Ajax, Johan Cruyff, Pep Guardiola és Luis Enrique csapatai által tökéletesített játékelv a pálya tudatos felosztására, a játékosok összehangolt helyezkedésére és a folyamatos rotációkra épül.
Cikkadaptáció·
Tovább olvasom →
Ingyenes hozzáférés
Regisztrálj ingyen – 1 perc alatt
Még 6 cikk vár rád.
Utána a teljes könyvtár, az értékelés és a hozzászólás is a tiéd.
Saját cikk
Taktika
Új
