Expected Threat (xT): hogyan mérhető a támadásépítés valódi értéke?

Expected Threat: hogyan mérhető a támadásépítés valódi értéke?

A futballban a gólt és a gólpasszt könnyű számon tartani. Sokkal nehezebb megmondani, ki teremtette meg valójában a gólszerzés lehetőségét.

Egy támadás ugyanis ritkán csak a befejezésből és az azt közvetlenül megelőző átadásból áll. Gyakran egy harmadik vagy negyedik játékos hajtja végre azt a passzt, labdavezetést vagy irányváltást, amely megbontja az ellenfél szerkezetét. A hivatalos statisztikában azonban ez a játékos sokszor semmilyen közvetlen elismerést nem kap.

Erre a problémára kínál megoldást az Expected Threat, vagyis a várható veszély modellje.

Miért nem elég a gólpassz és az xG?

Tegyük fel, hogy egy támadó középpályás a félterületből a védelem mögé passzol egy felfutó szélsőhátvédnek. A szélsőhátvéd ezután visszagurítja a labdát a tizenhatoson belülre, ahonnan a csatár gólt szerez.

A statisztikában a szélsőhátvéd kapja a gólpasszt. A támadó középpályás neve azonban nem feltétlenül jelenik meg a hagyományos mutatókban, pedig valószínűleg az ő passza bontotta meg igazán az ellenfél védelmét.

Az assziszt tehát túl szűk mutató, mert csak az utolsó átadást értékeli.

Az xG ennél fejlettebb, de alapvetően lövésközpontú. Azt mutatja meg, hogy egy adott lövésből mekkora eséllyel születik gól. A támadásépítés korábbi fázisait közvetlenül nem értékeli.

Az xGChain megpróbálja a teljes támadássorozatban részt vevő játékosok között elosztani a lövés xG-jét, de jellemzően minden résztvevőnek azonos értéket ad. Ez azt jelenti, hogy egy biztonsági oldalpasszt végrehajtó játékos ugyanannyi elismerést kaphat, mint az, aki a védelem mögé játszott döntő labdát adta.

Az xT ezzel szemben minden egyes labdás akciót külön értékel.

Az xT alapgondolata

Az Expected Threat kiindulópontja, hogy a pálya különböző területei eltérő mértékben veszélyesek.

Nyilvánvaló, hogy a labda birtoklása az ellenfél kapujától harminc méterre, középen, többet ér, mint a saját szögletzászlónál. De a veszélyesség nem kizárólag a kaputól való távolságtól függ.

Egyes területekről nehéz azonnal gólt lőni, mégis kiválóan lehet onnan helyzetet kialakítani. Ilyen lehet például:

• a tizenhatos két oldala;
• a félterület a büntetőterület előtt;
• az alapvonal közelében lévő visszapasszolási zóna;
• a védelmi és középpályás sor közötti terület;
• a védelem mögötti szélső folyosó.

Ezeknek a területeknek nem feltétlenül magas a közvetlen lövésértékük, mégis komoly támadópotenciált hordoznak. Innen egy további passzal vagy labdavezetéssel magas minőségű helyzet teremthető.

Az xT éppen ezt a jövőbeli veszélyt próbálja megragadni.

A pálya zónákra osztása

A modell első lépésként egy rácsot helyez a pályára. Az eredeti megközelítés 16 hosszanti és 12 szélességi részre osztotta a játékteret, így összesen 192 zóna jött létre.

Minden zónáról eseményadatok alapján meghatározható:

1. milyen gyakran lőnek onnan;
2. a lövések milyen gyakran eredményeznek gólt;
3. milyen gyakran mozgatják tovább a labdát;
4. melyik másik zónába kerül leggyakrabban a labda.

A modell tehát nem egyetlen játékos elméleti döntéseit próbálja kitalálni, hanem a korábbi mérkőzésekből tanul. Azt vizsgálja, hogy a valóságban a játékosok egy adott területről milyen döntéseket hoztak, és ezekből milyen további támadóhelyzetek alakultak ki.

Lövés vagy labdatovábbítás

A leegyszerűsített xT-modell szerint a labdát birtokló játékosnak két alapvető lehetősége van:

• kapura lő;
• passzol vagy labdát vezet.

A valós futball természetesen ennél összetettebb. A játékos elveszítheti a labdát, kiharcolhat szabadrúgást, beadást blokkolhatnak, párharcba kerülhet, vagy visszaforgathatja a játékot. A modell egyszerűsége azonban lehetővé teszi, hogy az eseményadatokból értelmezhető és alkalmazható mutató készüljön.

Ha a játékos lő, az adott zóna értéke attól függ, milyen gyakran lesz gól az onnan leadott lövésekből.

Ha továbbmozgatja a labdát, akkor a jelenlegi zóna értéke attól függ, hogy:

• milyen célzónákba juttatja el leggyakrabban a labdát;
• ezek a célzónák mennyire veszélyesek;
• mekkora eséllyel következik be az adott átmenet.

Ez tulajdonképpen egy állapotátmeneti modell. A labda minden zónában egy adott állapotban van, a passzok és labdavezetések pedig egyik állapotból a másikba viszik.

Az xT képlete közérthetően

Egy zóna értéke két összetevőből áll.

Az első a közvetlen lövési veszély:

lövési valószínűség × gólszerzési valószínűség

A második a labdatovábbításból származó veszély:

labdatovábbítás valószínűsége × a lehetséges célzónák súlyozott veszélyessége

A zóna teljes értéke tehát:

xT = közvetlen lövési veszély + jövőbeli támadásépítési veszély

Ez a szemlélet fontos különbséget jelent az xG-hez képest. Az xG azt kérdezi:

„Ha innen most lövés következik, mekkora a gól esélye?”

Az xT ezzel szemben azt kérdezi:

„Ha a csapat itt birtokolja a labdát, mekkora eséllyel lesz ebből gól a következő néhány akció során?”

Miért kell több számítási kör?

Az xT kiszámítása nem történhet meg egyetlen lépésben, mert egy zóna értékének meghatározásához ismerni kell a többi zóna értékét is.

Ezért a modell kezdetben minden zónához nulla értéket rendel, majd több egymást követő számítási körben frissíti azokat.

Első iteráció

Az első körben a továbbpasszolásból származó jövőbeli érték még nulla. A modell így csak a közvetlen lövésveszélyt látja.

Ez gyakorlatilag egy egyszerű lövési vagy xG-alapú térképet eredményez.

Második iteráció

A modell már azt is figyelembe tudja venni, hogy a játékos továbbítja a labdát egy olyan zónába, ahonnan a következő akció lövés lehet.

Ez a következő logikát jeleníti meg:

labdamozgatás, majd lövés

Harmadik iteráció

A rendszer már az alábbi akcióláncot is érzékeli:

labdamozgatás, újabb labdamozgatás, majd lövés

Minden további iteráció egy újabb lehetséges támadóakciót épít be a modellbe. Néhány számítási kör után az értékek jellemzően stabilizálódnak.

Ennek alapján az xT természetesen értelmezhető: egy zóna adott iteráció utáni értéke azt mutatja, mekkora valószínűséggel szerez gólt a csapat a következő meghatározott számú akción belül.

Hogyan kap értéket egy passz vagy labdavezetés?

Miután minden pályazónának ismert az xT-értéke, egy labdás akció értéke egyszerűen kiszámítható.

Akció xT-értéke = a célterület xT-je – a kiindulási terület xT-je

Például:

• a passz egy 0,05 xT-értékű zónából indul;
• a labda egy 0,14 xT-értékű zónába érkezik;
• a passz értéke +0,09 xT.

Ez azt jelenti, hogy az akció 9 százalékponttal növelte annak valószínűségét, hogy a csapat a következő néhány akcióban gólt szerez.

Ha egy játékos visszapasszol egy kevésbé veszélyes területre, az akció értéke negatív is lehet. Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a döntés rossz volt. Egy csapat tudatosan visszaforgathatja a játékot annak érdekében, hogy megtartsa a labdát, kimozgassa az ellenfelet, vagy új támadási oldalt nyisson.

Az xT egy akció közvetlen területnyerési és veszélyteremtési hatását méri, nem a teljes taktikai döntés minőségét.

Mit mutat meg az xT egy játékosról?

Az egyéni xT-adatok alapján elkülöníthetők a játékosok különböző támadó szerepei.

Progresszív passzolók

Azok a játékosok, akik rendszeresen magasabb veszélyértékű zónákba továbbítják a labdát. Ide tartozhatnak:

• mélységi irányítók;
• támadó középpályások;
• labdával jól bánó középhátvédek;
• befelé mozgó szélsőhátvédek.

Labdacipelők

Azok a játékosok, akik labdavezetéssel növelik a támadás veszélyességét. Egy szélső vagy nyolcas például úgy juthat magas xT-értékhez, hogy rendszeresen betör a félterületbe vagy a tizenhatos előterébe.

Vonalakat áttörő játékosok

Egy passz akkor is rendkívül értékes lehet, ha nem közvetlenül lövőhelyzetet teremt, hanem átviszi a labdát az ellenfél egyik védelmi vonalán.

Az ilyen akciók jelentőségét a gólpasszok száma gyakran nem mutatja meg, az xT azonban képes érzékelni.

Nagy volumenű veszélyteremtők

A teljes, összeadott xT azt mutatja, hogy egy játékos egy adott időszakban összesen mennyi veszélyt termelt.

Ebben a mutatóban előnyben vannak azok, akik:

• sokat vannak játékban;
• sok passzt vagy labdavezetést hajtanak végre;
• rendszeresen veszélyesebb területre juttatják a labdát.

Ezért a nyers xT-összeg mellett érdemes vizsgálni például:

• xT 90 percre vetítve;
• xT labdaérintésenként;
• xT passzkísérletenként;
• xT sikeres akciónként;
• pozitív és negatív xT-akciók arányát.

Csapatszintű alkalmazás

Az xT nemcsak játékosok, hanem teljes csapatok elemzésére is alkalmas.

Egy csapatspecifikus xT-térkép megmutathatja, hogy az adott együttes mely területekről képes a leghatékonyabban veszélyt teremteni.

Egy labdabirtoklásra építő csapat például magas értékeket mutathat:

• a félterületekben;
• a tizenhatos előtti középső zónákban;
• a szélső és középső folyosók közötti kapcsolódási pontokon.

Egy átmenetekre építő csapatnál ezzel szemben a saját térfélről vagy a középső harmadból induló akciók is magas veszélyteremtő értéket kaphatnak, ha azok rendszeresen gyors, nyílt területes támadásokhoz vezetnek.

Ellenfélelemzés

A modell egyik legérdekesebb alkalmazása a mérkőzés előtti taktikai felkészülés.

Az elemzők megvizsgálhatják:

• mely zónákból indul az ellenfél legtöbb veszélyes akciója;
• mely játékosok termelik ezekből a területekből a legtöbb xT-t;
• melyik célzónákba játsszák a labdát;
• mely passzkapcsolatok növelik leginkább a veszélyt;
• melyik oldalon vagy félterületben erősebb a támadásépítésük.

Ha például egy csapat bal oldali középhátvédje rendszeresen magas értékű diagonális labdákat játszik a jobb szélső felé, az ellenfél dönthet úgy, hogy:

• erősebben zárja ezt a passzsávot;
• agresszívebben támadja a labdás középhátvédet;
• mélyebbre rendeli vissza a szélsőjét;
• más módon igazítja a letámadás irányát.

Az xT tehát nemcsak leíró mutató, hanem taktikai döntéstámogató eszköz is lehet.

Játékosmegfigyelés és átigazolási elemzés

Egy játékos megfigyelésekor nem elegendő azt látni, mennyi gólt vagy gólpasszt jegyzett.

Az xT segítségével vizsgálható:

• milyen területekről teremt veszélyt;
• passzal vagy labdavezetéssel teszi ezt;
• mely célzónákat keresi;
• mennyire illeszkedik a leendő csapat támadási struktúrájába;
• képes-e az adott rendszer által fontosnak tartott zónákba eljuttatni a labdát.

Egy játékos magas xT-értéke önmagában azonban nem garantálja, hogy másik csapatban is ugyanolyan hatékony lesz. A mutató részben a jelenlegi csapat szerkezetének, mozgásainak, passzopcióinak és játéktempójának eredménye.

Ezért az xT-adatokat videóelemzéssel és taktikai kontextussal együtt kell értelmezni.

A modell korlátai

Az egyszerű xT-modell egyik legfontosabb korlátja, hogy csak a labda kezdő- és végpontját látja.

Nem veszi közvetlenül figyelembe:

• a védők helyzetét;
• a labdás játékosra nehezedő nyomást;
• a passz erősségét és sebességét;
• a labdaátvétel minőségét;
• a játékos testhelyzetét;
• a passzsáv szélességét;
• a támadás sebességét;
• a létszámelőnyt vagy létszámhátrányt;
• a mérkőzés állását;
• az akció technikai nehézségét.

Így két azonos kezdő- és végpontú passz azonos xT-értéket kaphat, még akkor is, ha az egyiket nyomás nélkül, a másikat három ellenfél között hajtották végre.

A modell másik problémája, hogy a zónákra osztás elveszíthet bizonyos pontosságot. Két, egymáshoz közeli átadás eltérő zónába kerülhet, miközben két, egy zónán belül végrehajtott passz ugyanazt az értéket kaphatja.

A sikeres labdamozgatásokra épülő változat továbbá nem feltétlenül bünteti megfelelően a kockázatos, sikertelen passzokat. Egy teljesebb modellben érdemes a labdavesztés valószínűségét és annak negatív értékét is figyelembe venni.

Mit nem szabad kiolvasni az xT-ből?

Az xT nem mondja meg önmagában, hogy egy játékos jó vagy rossz döntést hozott.

Egy negatív xT-jű visszapassz lehet taktikai szempontból helyes, ha:

• a csapat nyomás alatt van;
• nincs előrefelé biztonságos opció;
• időt kell nyerni;
• ki kell mozgatni az ellenfél blokkát;
• meg kell tartani az eredményt.

Hasonlóképpen, egy magas pozitív xT-jű átadás lehet rossz döntés, ha rendkívül alacsony a sikerességi esélye, és a labdavesztés azonnali kontrát eredményez.

Ezért az xT-t célszerű együtt vizsgálni:

• passzsikerességgel;
• labdavesztési kockázattal;
• akciónkénti várható értékkel;
• nyomás alatti teljesítménnyel;
• videós és pozíciós elemzéssel.

Futballszakmai jelentősége

Az Expected Threat legnagyobb értéke, hogy segít túllépni a támadások végpontjának elemzésén.

Nemcsak azt mutatja meg, ki lőtt vagy ki adta a gólpasszt, hanem azt is, ki:

• vitte át a labdát a letámadás első vonalán;
• találta meg a vonalak közötti játékost;
• bontotta meg az ellenfél oldalirányú kompakt védekezését;
• juttatta a labdát a félterületbe;
• teremtette meg a következő akció lehetőségét;
• gyorsította fel a támadást;
• emelte jelentősen a gólszerzés valószínűségét.

Ebben az értelemben az xT a támadásépítés nyelvének egyik fontos statisztikai megfelelője.

A modell arra a kérdésre ad választ, amelyet az edzők és elemzők régóta feltesznek:

Ki és melyik akcióval tette valóban veszélyesebbé a támadást?

Nem tökéletes mutató, de lényegesen közelebb visz a játék folyamatának megértéséhez, mint azok a statisztikák, amelyek csak a lövést, a gólt vagy az utolsó passzt veszik figyelembe.