Így készül egy profi csapat a szezonra – betekintés a Wigan előszezonjába

Az előszezonról sokáig a hosszú futások, a kemény fizikai munka és a játékosok „formába hozása” jutott eszünkbe.

A Wigan Athletic 2026-os felkészülése egészen más képet mutat.

A Guardian betekintett Gary Caldwell csapatának egy teljes edzésnapjába, ahol a taktikai videóelemzés, az egyénre szabott futóterhelés, a GPS-adatok, a csapattaktika és az erőfejlesztés ugyanannak a rendszernek a részei.

A legérdekesebb azonban nem az, hogy milyen technológiát használnak.

Hanem az, hogyan kapcsolják össze az adatot, a fizikai terhelést, a taktikát és a csapatkultúrát egyetlen edzésfolyamattá.

Egyetlen szabály: a csapat az első

Gary Caldwell már a reggeli megbeszélésen egyértelművé teszi, milyen alapelvre akarja építeni a szezont:

„This is the only rule I’m going to have for yous all season: team first.”

A csapat az első.

Ez könnyen hangozhat egyszerű öltözői szlogennek. A Wigannél azonban nem marad annak.

Caldwell később azt is figyeli, hogyan viselkednek a játékosok akkor, amikor fáradtak, amikor nem ők vannak a középpontban, vagy amikor egy társuknak van szüksége segítségre.

A csapatkultúrát tehát nem csak megbeszéléseken próbálják kialakítani.

Olyan helyzeteket teremtenek, amelyekben a játékosok viselkedéséből valóban láthatóvá válik, mit jelent számukra a „team first”.

Mutasd meg a játékosnak, amikor már jól csinálta

A nap rövid taktikai megbeszéléssel kezdődik.

Miközben Caldwell néhány taktikai pontról beszél, Lauren Jones, a teljesítményelemzés vezetője videókat mutat a csapat saját „best practice bankjából”.

Ez egy folyamatosan bővülő videótár a Wigan jó megoldásaiból.

Caldwell természetesen használhatna jeleneteket bármelyik elitcsapattól.

Mégis inkább azt szeretné, ha játékosai:

„see players in Wigan shirts doing what we’re asking of them.”

Vagyis Wigan-mezben lássák azt, amit a stáb kér tőlük.

Ez egyszerű, de nagyon erős edzői eszköz. Más azt mondani:

„így kell végrehajtanunk a letámadást.”

És más megmutatni:

„nézzétek, itt pontosan ezt csináltuk jól.”

A játékos így nem egy távoli ideált lát. Saját magát vagy saját társait látja sikeresen végrehajtani az elvárt viselkedést.

A futóteszt önmagában semmit nem ér. A Wigan egyik felmérése egy maximális 1,5 kilométeres futóteszt.

Ennek segítségével meghatározzák a játékosok maximális aerob sebességét.

De nem maga a teszt az érdekes.

Hanem az, amit utána kezdenek az eredménnyel.

Jack Craigie sporttudományi szakember így fogalmaz:

„From that, we individualise all the running they’ll do.”

Az eredményekből kiindulva egyénre szabjuk az összes futómunkájukat.

Ha például volumenorientált futóedzés következik, nem mindenki ugyanannyi métert teljesít. Az egyéni teszteredmény alapján határozzák meg a távokat.

A cél az, hogy:

„they all get the same stimulus.”

Vagyis minden játékost hasonló edzésinger érjen.

Ugyanaz a feladat nem jelent ugyanakkora terhelést

Ez az egyik legfontosabb tanulság a cikkből.

Két játékos teljesíthet pontosan ugyanazt a futást, mégis teljesen más fiziológiai terhelést kaphat.

Az egyiknek egy adott tempó kényelmes aerob munka.

A másiknak ugyanez már közel lehet a maximális intenzitásához.

Ezért: azonos táv ≠ azonos terhelés.

A Wigan nem azt próbálja elérni, hogy minden játékos ugyanazt csinálja.

Azt akarja, hogy minden játékos a számára megfelelő terhelést kapja.

Ez az individualizálás lényege.

Csak azt mérd, amit használni is fogsz

A játékosok már az első napon különböző fizikai és erőteszteken vesznek részt.

Caldwell szerint ezek célja egy kiindulási benchmark létrehozása.

Ennek különösen sérülések esetén van jelentősége.

Ha egy játékos később kiesik, a stáb rendelkezik referenciaértékekkel arról, milyen állapotban volt egészségesen.

Így a visszatérésnél nem pusztán azt kérdezik:

„Tud már edzeni?”

Hanem azt is:

„Visszatért arra a fizikai szintre, ahol a sérülése előtt volt?”

Ez jól mutatja, hogyan érdemes adatot használni.

Nem azért tesztelünk, mert tudunk.

Nem azért, hogy minél több számot gyűjtsünk.

Hanem azért, mert az adott mérés egy későbbi döntést segít majd meghozni.

A fizikai edzés közben a karaktert is figyelheted

A Wigan felkészülésében vannak reggel 6 órakor kezdődő napok is.

A játékosok 3,5 kilométert futnak egy külső edzőteremhez, majd intenzív, Hyrox-jellegű feladatokat végeznek hármas csoportokban.

Elsőre ez egyszerűen kemény kondicionáló edzésnek tűnhet.

Caldwell azonban mást is keres.

„We’re taking the group out of their comfort zone to see how they react under a bit of pressure.”

Kivisszük a csoportot a komfortzónájából, hogy lássuk, hogyan reagálnak nyomás alatt.

A stáb figyeli:

  • ki hoz energiát, amikor mindenki fáradt;
  • ki ösztönzi a többieket;
  • ki kezd panaszkodni;
  • ki segít a társának;
  • ki képes pozitívan befolyásolni a csoportot.

Caldwell ezt későbbi mérkőzéshelyzetekkel kapcsolja össze.

Novemberben, hidegben, egy nehéz mérkőzésen ugyanezekre a személyiségekre lehet szükség.

Akkor is van feladatod, amikor éppen nem te dolgozol

Caldwell egy másik fontos gondolata:

„When you’re ‘off’ you still have a role to play.”

Amikor éppen nem te dolgozol, akkor is van szereped.

Egy kondicionáló feladatban ez jelentheti például azt, hogy segítesz a társadnak gyorsabban be- vagy kiszállni egy gépből.

Futballban ugyanez sokkal tágabban értelmezhető.

Mit csinálsz, amikor:

  • nem nálad van a labda?
  • nem te fejezed be az akciót?
  • egy társad hibázik?
  • éppen cserén vagy?
  • valaki másnak van szüksége segítségre?

A csapatkultúra ezekben az apró viselkedésekben válik láthatóvá.

A jobb játékos nem feltétlenül kritizál többet

A Guardian riportjában van egy apró, de sokatmondó jelenet.

Max Power egy fiatalabb társát próbálja olyan helyzetbe hozni, hogy végrehajtson egy passzt.

Az első lehetőséget egy védő lezárja.

Power nem dühös.

Nem kritizálja a fiatal játékost.

Egyszerűen újra megteremti számára ugyanazt a lehetőséget.

Másodszorra sikerül a megoldás, Power pedig megdicséri.

A stáb egyik tagja erre megjegyzi:

„The better the player, the less stick they give people, I find.”

Vagyis tapasztalata szerint minél jobb egy játékos, annál kevésbé támadja a társait a hibáik miatt.

A jó játékos azt akarja, hogy a körülötte lévők is jobbak legyenek.

Utánpótlásban ez különösen fontos üzenet.

A hiba nem feltétlenül olyan esemény, amelyet azonnal kritikának kell követnie.

Néha a legjobb reakció:

teremtsd meg újra a lehetőséget, és hagyd, hogy a társad másodszorra megoldja.

GPS és drón – de nem azért, hogy minél több adat legyen

A Wigan edzéseit drónnal követik, miközben a játékosok GPS-adatai valós időben elérhetők a stáb számára.

Ennek az igazán érdekes része nem maga a technológia.

Hanem hogy az információt már az edzés közben felhasználják.

A stáb előre megtervezett intenzitási szint felé próbálja építeni a foglalkozást.

Ha azt látják, hogy a terhelés nem úgy alakul, ahogy szeretnék, módosítanak.

És ehhez néha nagyon egyszerű beavatkozás is elég.

Például:

néhány méterrel arrébb teszik a bójákat.

A pályaméret is edzői eszköz

Ez az egyik legkönnyebben átvihető tanulság bármilyen szintű edzésre.

A gyakorlat területének változtatása önmagában képes megváltoztatni a játékosok viselkedését és fizikai terhelését.

Nagyobb területen több lehetőség nyílhat:

  • hosszabb labdavezetésekre;
  • nagyobb sebességű futásokra;
  • nagyobb távolságok befutására;
  • nagyobb terület védésére.

Kisebb területen pedig nőhet:

  • a döntések sűrűsége;
  • a párharcok száma;
  • a technikai nyomás;
  • az irányváltások gyakorisága.

Vagyis nem mindig új gyakorlatra van szükség.

Néha ugyanazt a játékot kell más megkötéssel használni.

„Football is sometimes about the chaos”

Az egyik pályagyakorlatnál a stáb szalagokkal 12 kisebb területet alakít ki.

Három négyfős egység dolgozik együtt, és folyamatosan réseket, szabad területeket kell létrehozniuk és felismerniük.

Caldwell erre azt mondja:

„Football is sometimes about the chaos.”

A futball néha a káoszról szól.

Ez fontos edzői gondolat.

A játékosoknak szükségük van struktúrákra.

Ismerniük kell a pozíciókat, alapelveket és kapcsolatokat.

A mérkőzés azonban soha nem lesz teljesen kiszámítható.

A játékosnak fel kell ismernie:

hol jelent meg váratlanul terület?

Ki mozdult ki?

Melyik védő lépett el?

Hol nyílt új passzsáv?

Mi változott az előző két másodpercben?

A jó edzés ezért nem feltétlenül távolít el minden bizonytalanságot.

Megtanítja a játékost eligazodni benne.


Mit vihet magával ebből egy edző?

A Wigan edzésnapjának legérdekesebb része nem egy konkrét gyakorlat vagy technológia.

Hanem az, hogy szinte minden elem több célt szolgál egyszerre.

A futótesztből egyénre szabott terhelés lesz.

A fizikai edzés közben személyiséget és csapatviselkedést figyelnek.

A videóelemzés saját pozitív példákra épül.

A GPS-adat nem egy másnapi riportban jelenik meg először, hanem már az edzés közben befolyásolja a döntéseket.

A pályaméret változtatásával egyszerre módosítható a taktikai probléma és a fizikai terhelés.

A közös alapelv pedig minden mögött ugyanaz:

az edzés minden elemének legyen világos célja.

Ne azért mérjünk, mert lehet mérni.

Ne azért fussunk, mert előszezon van.

Ne azért használjunk kis területet, mert az adott gyakorlatot mindig úgy csináltuk.

Ne azért beszéljünk csapatkultúráról, mert jól hangzik.

A kérdés minden esetben:

Milyen játékost és milyen csapatot akarunk ezzel kialakítani?

A modern előszezon így már nem egyszerűen a fizikai állapot felépítéséről szól.

Hanem arról, hogy a szezon előtt fizikailag, taktikailag és emberileg is elkezdjük kialakítani azt a csapatot, amelyet később a pályán látni szeretnénk.