Miért nem mutatja meg mindig az xG, hogy valójában mennyire jó egy csapat?

Miért nem mutatja meg mindig az xG, hogy valójában mennyire jó egy csapat?

Az elmúlt években az xG a futballközvetítések, a szakmai elemzések és a szurkolói viták egyik leggyakrabban használt statisztikai mutatójává vált. Szinte minden mérkőzés után megjelenik, hogy a két csapat hány várható gólt termelt, és ebből sokan azonnal következtetni próbálnak arra, melyik fél játszott jobban, illetve melyik érdemelte volna meg a győzelmet.

Az xG azonban nem eredmény-előrejelző gép. Nem azt mondja meg, hogy egy csapatnak hány gólt kellett volna szereznie az adott mérkőzésen, és azt sem, hogy melyik fél érdemelte meg a győzelmet. Elsősorban a kialakított lövőhelyzetek minőségét számszerűsíti.

Ez fontos különbség.

Mit mér valójában az xG?

Az expected goals, vagyis a várható gól azt becsüli meg, hogy egy adott lövésből mekkora valószínűséggel születik gól.

Egy 0,10 xG-értékű helyzet leegyszerűsítve azt jelenti, hogy hasonló körülmények között száz lövésből körülbelül tíz végződik góllal.

A korszerű modellek többek között figyelembe vehetik:

• a lövés kaputól mért távolságát;
• a lövés szögét;
• a befejezés típusát;
• azt, hogy fejjel vagy lábbal történt-e a kísérlet;
• a védők helyzetét;
• a lövőre nehezedő nyomást;
• a kapus pozícióját;
• a kapura vezető út tisztaságát;
• azt, hogy nyílt játékból vagy pontrúgásból alakult-e ki a helyzet.

A modell minden lövéshez rendel egy valószínűséget, majd egy csapat összes kísérletének értékét összeadja. Így jön létre a mérkőzés teljes xG-je.

Miért térhet el ennyire az xG és a végeredmény?

Egy mérkőzés nagyon kis mintát jelent. A futballban kevés gól születik, ezért egyetlen kiváló lövés, kapushiba, megpattanó labda vagy kiemelkedő védés alapvetően megváltoztathatja az eredményt.

Előfordulhat például, hogy egy csapat 25 lövésből 2,3 xG-t termel, mégsem szerez gólt. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az xG-modell rossz. Jelentheti azt is, hogy:

• a lövések többsége csak közepes vagy gyenge minőségű volt;
• az ellenfél kapusa kiemelkedően teljesített;
• a befejezések pontatlanok voltak;
• a csapat rosszul választotta meg a lövések pillanatát;
• a mérkőzés speciális körülményei torzították a játék képét.

Az xG ugyanakkor nem feltétlenül magyarázza meg, miért alakult ki az adott mérkőzéskép.

Ha egy csapat emberhátrányban mélyen védekezik, az ellenfél sokat birtokolhatja a labdát és rengeteg lövést adhat le. Ezek azonban gyakran blokkolt, távoli vagy rossz szögből leadott kísérletek. A magas lövésszám tehát nem feltétlenül jelent sok igazán nagy helyzetet.

Az xG ebben az esetben hasznos, mert megmutatja, hogy a dominancia ellenére a csapat valóban kialakított-e komoly lehetőségeket. A kiállítás, a taktikai visszaállás vagy az időhúzás mérkőzésre gyakorolt hatását azonban önmagában nem írja le.

Az xG nem egyetlen mérkőzés értékelésére készült

Egy csapat egy adott hétvégén könnyedén megnyerhet egy olyan mérkőzést, amelyen alacsonyabb xG-t termelt, mint ellenfele. Ugyanez fordítva is megtörténhet.

Hosszabb időszak alatt viszont a szélsőségek jellemzően mérséklődnek. Ha egy csapat folyamatosan sok és jó minőségű helyzetet alakít ki, miközben kevés helyzetet enged az ellenfeleinek, általában jó eredményeket fog elérni.

Ezért az xG különösen hasznos:

• több mérkőzésből álló mintán;
• egy teljes idény elemzésekor;
• a támadó- és védekezési teljesítmény különválasztásakor;
• a rövid távú eredmények fenntarthatóságának vizsgálatakor.

Egy csapat lehet átmenetileg sokkal eredményesebb, mint amit az xG-je indokolna. Ez jelenthet kiemelkedő minőséget, de szerencsés időszakot is. Az elemző feladata annak eldöntése, hogy az eltérés melyik tényezőből származik.

Mit jelent az xG-túlteljesítés?

Ha egy csapat több gólt szerez, mint az xG-je, akkor túlteljesíti a várható gólértékét.

Ez nem feltétlenül szerencse.

A túlteljesítés származhat:

• kiváló befejező játékosokból;
• erős távoli lövőkből;
• pontrúgásspecialistákból;
• jól kidolgozott szöglet- és szabadrúgás-variációkból;
• az ellenfél kapusainak gyenge teljesítményéből;
• megpattanásokból és nehezen ismételhető eseményekből.

A fő kérdés az, hogy a túlteljesítés mennyire fenntartható.

Ha egy átlagos játékos rövid idő alatt három távoli lövésből három gólt szerez, az valószínűleg nem ismételhető hosszú távon. Ha azonban egy kiemelkedő rúgótechnikájú játékos több idényen keresztül rendszeresen az átlag felett értékesíti a helyzeteit, akkor az eltérés részben valódi egyéni képességet tükrözhet.

Az xG egyik korlátja: átlagos befejezővel számol

A legtöbb általános xG-modell nem elsősorban azt próbálja megjósolni, hogy az adott játékos mekkora eséllyel szerez gólt. Inkább azt becsüli meg, hogy egy átlagos játékos milyen valószínűséggel értékesítené ugyanazt a helyzetet.

Ez módszertanilag érthető, de futballszakmailag fontos korlát.

Nem ugyanolyan valószínűséggel lesz gól egy adott helyzetből, ha a labdához:

• egy világklasszis csatár;
• egy technikás támadó középpályás;
• egy gyengébb befejező;
• vagy egy ritkán kapura lövő védő érkezik.

A hagyományos xG ezt a különbséget csak korlátozottan képes érzékelni.

Emiatt a jobb játékoskerettel rendelkező csapatok bizonyos esetekben tartósan felülteljesíthetik az általános xG-modelleket. A gyengébb befejezőkkel rendelkező csapatok pedig akkor is alulteljesíthetnek, ha megfelelő helyzeteket alakítanak ki.

Ez azonban nem teszi használhatatlanná az xG-t. Inkább azt jelenti, hogy a modell eredményét a játékosok egyéni profiljával együtt kell értelmezni.

Miért okozhatnak problémát a pontrúgások?

A pontrúgások taktikai szempontból részben előre megtervezett játékhelyzetek.

Egy szögletnél vagy szabadrúgásnál az edzői stáb előre meghatározhatja:

• a játékosok indulási útvonalát;
• a blokkolásokat;
• a keresztmozgásokat;
• a célterületet;
• a beadás típusát;
• azt, hogy melyik játékosnak kell befejeznie az akciót.

Ez azt jelenti, hogy a lövés pillanatában látható körülmények nem feltétlenül mutatják meg a támadó csapat teljes előnyét.

Egy fejes például alacsony vagy közepes xG-t kaphat azért, mert:

• több védő található a büntetőterületen;
• a befejező játékos nyomás alatt van;
• a lövés fejjel történik;
• nem közvetlenül a kapu előteréből érkezik.

A támadó csapat azonban lehet, hogy pontosan ezt a helyzetet akarta létrehozni. A mozgásokkal elszakították a legjobb fejelőjüket, blokkolták a védő útját, és egy előre begyakorolt beadással az ideális játékoshoz juttatták a labdát.

A puszta lövéshelyzet xG-je ilyenkor alulbecsülheti a teljes pontrúgás-konstrukció minőségét.

Miért különlegesek a közvetlen szabadrúgások?

A közvetlen szabadrúgások általában alacsony xG-értéket kapnak. Ez logikus, hiszen a legtöbb játékos ritkán szerez gólt 20–30 méterről, sorfal és kapus ellen.

Ha azonban egy csapatnak kiváló szabadrúgáslövője van, az átlagos modell alulértékelheti a tényleges veszélyt.

Egy 0,08 vagy 0,11 xG-értékű szabadrúgás statisztikailag továbbra is nehéz helyzet. Egy technikailag kiemelkedő játékos számára azonban nagyobb lehet a valós gólszerzési valószínűség, mint az átlagos befejező esetében.

Ha ez egyszer történik meg, lehet véletlen. Ha ugyanaz a játékos vagy csapat évek óta rendszeresen gólt szerez ezekből a helyzetekből, akkor már valószínűbb, hogy tartós képességről beszélünk.

A távoli lövések problémája

Az xG-modellek erősen figyelembe veszik a kaputól való távolságot. Ez helyes, mert minél távolabbról történik a lövés, átlagosan annál kisebb a gólszerzés esélye.

Nem minden távoli lövés azonos azonban.

Fontos különbség van aközött, hogy egy játékos:

• harminc méterről, nyomás alatt, több védőn keresztül próbálkozik;
• vagy a tizenhatos előteréből, középről, zavartalanul lőhet.

A második lövés még mindig alacsonyabb xG-jű lehet, mint egy közeli kísérlet, de taktikai szempontból kedvező helyzetet jelenthet.

Bizonyos csapatok képesek tudatosan ilyen szituációkat létrehozni. Gyors támadással vagy az alapvonal irányába történő labdavezetéssel hátrafelé szorítják a védelmet. A védők a saját kapujuk közelében tömörülnek, miközben a tizenhatos előtti középső terület szabaddá válik.

A visszapassz után egy középpályás nyomás nélkül lőhet. A helyzet a távolság miatt alacsony xG-t kaphat, de a játékosnak ideje van felkészíteni a labdát, megfelelő testhelyzetet felvenni és tisztán kapura lőni.

Az ilyen helyzetekből érkező gólok nem feltétlenül puszta szerencséből születnek. Lehetnek egy tudatos támadási mechanizmus eredményei.

Az Aston Villa példája

Az Aston Villa egy mérkőzésen négy gólt szerzett úgy, hogy a találatokhoz tartozó lövések összesített xG-je mindössze körülbelül 0,40 volt.

A gólok között szerepelt:

• egy közvetlen szabadrúgás;
• egy távoli lövés;
• egy begyakorolt szöglet utáni fejes;
• egy szögletvariációt követő, megpattanó befejezés.

A puszta számok alapján ez extrém túlteljesítésnek tűnik. Futballszakmai szempontból azonban a gólok mögött felismerhető egy minta:

• jó rúgótechnikájú játékosok;
• tudatosan vállalt távoli lövések;
• mélyre szorított védelem előtti szabad területek;
• jól kidolgozott pontrúgások.

Ez nem jelenti azt, hogy a csapat minden mérkőzésen négy gólt fog szerezni 0,40 xG-ből. Azt viszont jelzi, hogy az egyszerű „alacsony xG egyenlő szerencsés győzelem” értelmezés túlságosan felszínes lehet.

A kapusteljesítmény hatása

Egy csapat védekezési xG-je és a ténylegesen kapott gólok száma között jelentős eltérés alakulhat ki, ha a kapus kiemelkedően teljesít.

Ha az ellenfél jó minőségű helyzeteket alakít ki, de a kapus ezeket rendszeresen védi, a csapat eredményei sokkal jobbak lehetnek annál, amit az xG alapján várnánk.

Itt fontos megkülönböztetni:

• a helyzet kialakításának minőségét;
• a lövés tényleges kapura tartását;
• a kapus védési teljesítményét.

Erre szolgálhat például a kaput eltaláló lövések utáni várható gól, a post-shot xG. Ez már figyelembe veszi, hogy a lövés milyen irányban és milyen minőségben tartott a kapu felé.

A hagyományos xG tehát elsősorban a lövés előtti helyzetet értékeli. Nem képes önmagában teljesen elkülöníteni a rossz befejezést a kiváló kapusteljesítménytől.

Hogyan érdemes mérkőzés után használni az xG-t?

Az xG-t nem célszerű úgy olvasni, mint egy alternatív végeredményt.

Nem feltétlenül helyes azt mondani:

„A csapat 2,2–0,7-re megnyerte az xG-t, tehát megérdemelte volna a győzelmet.”

Helyesebb kérdések lehetnek:

• Melyik csapat alakított ki több jó minőségű helyzetet?
• Honnan érkeztek a lövések?
• Voltak-e valódi nagy helyzetek?
• A magas xG sok közepes lövésből vagy néhány kiváló lehetőségből állt össze?
• Az eltérést a befejezések, a kapusteljesítmény vagy a taktikai helyzet okozta?
• Ismételhető volt-e a helyzetkialakítás módja?
• Fenntartható-e az xG felül- vagy alulteljesítése?

Az xG akkor válik igazán hasznossá, amikor nem végső ítéletként, hanem további elemzés kiindulópontjaként használjuk.

Mikor fenntartható az xG túlteljesítése?

A túlteljesítés fenntarthatóságának megítéléséhez több szempontot kell vizsgálni.

Egyéni minőség

A csapat rendelkezik-e bizonyítottan jó befejezőkkel, távoli lövőkkel vagy pontrúgásspecialistákkal?

Taktikai ismételhetőség

A helyzetek tudatosan kialakított mintákból származnak-e, vagy elszigetelt, véletlenszerű eseményekből?

Minta nagysága

Néhány mérkőzésről vagy több idényen keresztül megfigyelhető tendenciáról van szó?

A gólok típusa

A túlteljesítés nagy helyzetek kiváló kihasználásából, vagy folyamatosan extrém távoli lövésekből származik?

Játékosállomány

Ugyanazok a kiemelkedő játékosok hosszabb távon is rendelkezésre állnak-e?

Minél több tényező utal stabil minőségre és ismételhető taktikára, annál kevésbé indokolt a túlteljesítést egyszerű szerencsének tekinteni.

Miért hasznos még mindig az xG?

Az összes korlát ellenére az xG továbbra is a futballelemzés egyik leghasznosabb alapmutatója.

Segítségével elkülöníthető:

• az eredmény és a teljesítmény;
• a helyzetkialakítás és a befejezés;
• a támadás minősége és a pillanatnyi hatékonyság;
• a fenntartható folyamat és a rövid távú szélsőség.

Egy csapat lehet jó úgy is, hogy néhány mérkőzésen rossz eredményt ér el. Ha rendszeresen több és jobb helyzetet alakít ki, mint az ellenfelei, akkor valószínűleg idővel az eredményei is javulni fognak.

Fordítva is igaz: egy csapat sorozatban nyerhet úgy, hogy közben kevés helyzetet alakít ki és sokat enged. Ez rövid ideig működhet, de hosszabb távon általában nehezen fenntartható, hacsak nincs mögötte kiemelkedő kapusteljesítmény, különleges befejezőminőség vagy tudatosan felépített taktikai előny.

Végkövetkeztetés

Az xG nem mond el mindent egy csapat valódi erejéről.

Nem méri tökéletesen:

• az egyéni befejezőképességet;
• a pontrúgások teljes taktikai kidolgozottságát;
• a kiváló távoli lövők minőségét;
• a mérkőzés állásának hatását;
• az emberelőnyt és emberhátrányt;
• a kapusok valós teljesítményét;
• a játékhelyzetek mögötti stratégiai szándékot.

Azt azonban megbízhatóan képes megmutatni, hogy egy csapat milyen minőségű lövéseket alakított ki és engedett.

Ezért az xG-t nem érdemes sem túlértékelni, sem elutasítani. Nem végleges válasz, hanem egy fontos diagnosztikai eszköz.

A futballszakmailag helyes megközelítés nem az, hogy az xG alapján eldöntjük, ki érdemelt győzelmet, hanem az, hogy a mutató segítségével pontosabb kérdéseket teszünk fel:

Hogyan alakította ki a csapat a helyzeteit, kik fejezték be őket, mennyire voltak ismételhetők, és hosszú távon fenntartható-e az eredményességük?