Egy játékos tudhat kiválóan passzolni, átvenni, fordulni vagy cselezni. A mérkőzésen azonban nem azt kérdezik tőle, hogy képes-e végrehajtani egy technikai elemet, hanem azt, hogy felismeri-e, mikor és miért van szüksége rá.

Michael Beale, a Rangers korábbi vezetőedzője a FIFA Training Centre anyagában három egymásra épülő kisjáték segítségével mutatja be, hogyan kapcsolható össze a technikai képzés az ellenfél kijátszásával, az észleléssel és a döntéshozatallal.

A lényeg nem három új gyakorlat.

A lényeg egy edzői gondolkodásmód:

ne előre meghatározott megoldásokat gyakoroltassunk, hanem olyan helyzeteket teremtsünk, amelyekben a játékosnak magának kell megtalálnia a megoldást.

A technikai tudás csak az eszköztár

Beale a játékos technikai képességeit egyfajta „technical hard drive”-ként, technikai merevlemezként írja le.

Ebben található minden, amit a játékos megtanult:

  • átvétel;
  • passz;
  • labdavezetés;
  • fordulás;
  • csel;
  • labdavédelem;
  • testhasználat.

Minél nagyobb ez az eszköztár, annál jobb.

De önmagában nem elég.

A játékosnak fel kell ismernie, melyik eszközre van szüksége az adott pillanatban.

Ha van előtte terület, más átvételre lehet szüksége, mint amikor egy védő közvetlenül a hátában van. Ha az ellenfél agresszívan kilép, lehet, hogy nem cselezni kell, hanem egy gyors összjátékkal kihasználni a mögötte megnyíló területet.

Ezért a technikai képzés következő szintje:

észlelés → döntés → technikai végrehajtás.

Az ellenfél kijátszása nem csak cselezést jelent

Az 1v1-et gyakran automatikusan a cselezéssel azonosítjuk.

Beale ennél tágabban értelmezi az ellenfél kijátszását.

A cél az, hogy a játékos előnyt teremtsen közvetlen ellenfelével szemben.

Ezt megteheti:

  • csellel;
  • megfelelő első érintéssel;
  • fordulással;
  • labdavezetéssel;
  • testhelyzettel;
  • labdavédelemmel;
  • falpasszal;
  • vagy azzal, hogy magára húzza a védőt, majd megjátssza a szabaddá váló társát.

Vagyis a fontos kérdés nem az:

„Le tudod cselezni?”

Hanem:

„Can you outplay?”

Ki tudod játszani az ellenfeledet?

Ez sokkal gazdagabb tanulási problémát teremt.


1v1+2 – először oldd meg a saját ellenfeledet

Az első játék egy körülbelül 10×10 méteres területen zajlik.

Belül 1v1 játék folyik, két szemközti oldalon pedig egy-egy semleges játékos segíti a labdabirtoklót.

A támadó folyamatosan ugyanazzal a problémával találkozik:

hogyan tudok előnyt teremteni a védőmmel szemben?

Ehhez először információt kell gyűjtenie.

Hol van a védő?

Milyen közel van?

Melyik oldalról támad?

Van lehetőségem megfordulni?

Védenem kell a labdát?

El tudok indulni mellette?

Vagy használjam a külső játékost?

Az átvételnek oka legyen

Beale egyik egyszerű coaching cue-ja:

„Back foot to progress, front foot to protect.”

Vagyis leegyszerűsítve:

hátsó láb az előrehaladáshoz, első láb a labda védelméhez.

Nem az a tanulság, hogy a játékosnak mindig hátsó lábra kell átvennie.

Éppen ellenkezőleg.

Az átvétel módját annak kell meghatároznia, amit a játékos a labda érkezése előtt érzékel.

Ha van tér → haladj előre.

Ha nyomás alatt vagy → először biztosítsd a labdát.

A technikai elem így már nem önmagában jelenik meg, hanem egy döntés következményeként.


2v2+2 – egyénileg vagy társsal?

A következő játékban ugyanazon a kis területen már 2v2+2 zajlik.

Ezzel megjelenik egy új probléma.

A labdás játékosnak már nemcsak azt kell felismernie, hogyan játszhatja ki saját ellenfelét, hanem azt is:

érdemes-e egyénileg megoldania a helyzetet, vagy a társ bevonásával tud nagyobb előnyt teremteni?

Ez nagyon fontos utánpótlás-nevelési kérdés.

Ha az edző minden helyzetben gyors passzt követel, olyan játékosokat nevelhet, akik jól kombinálnak, de nem mernek egyéni előnyt teremteni.

Ha viszont minden helyzetben az 1v1-et erőlteti, a játékos nem tanulja meg felismerni, amikor az összjáték a jobb megoldás.

A játékosnak kell döntenie.

Labda nélkül sem elég annyit mondani: „Mozogj!”

Beale egy nagyon jól használható kérdéssel foglalja össze a labda nélküli játékos döntését:

„Are you connecting or getting free?”

Közelítesz vagy elszakadsz?

A labda nélküli mozgásnak ugyanis funkciója kell legyen.

Közelítés

Közelebb mozgok azért, hogy:

  • passzopciót adjak;
  • falpasszt hozzak létre;
  • segítsek megtartani a labdát;
  • kombinációs lehetőséget teremtsek.

Elszakadás

Távolabb mozgok azért, hogy:

  • új passzsávot nyissak;
  • széthúzzam a védelmet;
  • területet hozzak létre;
  • szabaddá váljak a következő akcióhoz.

Ez sokkal pontosabb tanulási cél, mint az általános edzői utasítás:

„Mozogjatok többet!”

A helyes kérdés inkább:

Mit akarsz létrehozni a mozgásoddal?


3v3+2 – keresd, hol lesz a következő előny

A harmadik lépcsőben Beale 3v3+2 játékot használ egy körülbelül 10×20 méteres területen.

Most már jelentősen több információ jelenik meg.

A játékosnak nemcsak saját védőjét kell figyelnie.

Fel kell ismernie:

  • hol van szabad terület;
  • melyik oldalon van előny;
  • melyik társ rendelkezik jobb passzszöggel;
  • melyik védő lép ki;
  • lehet-e oldalt váltani;
  • és hol alakulhat ki a következő előny.

Ez már sokkal közelebb áll a mérkőzés valódi döntési környezetéhez.

Nem feltétlenül a szabad játékos a legjobb játékos

A labdabirtoklásnál gyakran azt kérjük:

„Hol van a szabad ember?”

Ez önmagában még nem mindig elég.

Lehet, hogy egy játékos szabad, de csak visszafelé tudja folytatni a játékot.

Egy másik társ kevésbé könnyen játszható meg, viszont olyan testhelyzetben van, ahonnan:

  • előre tud fordulni;
  • vonalat tud áttörni;
  • vagy közvetlenül támadhatja a területet.

Ezért érdemes a játékosokat arra ösztönözni, hogy ne csak a szabad, hanem a legjobb helyzetben lévő társat keressék.


Az 1v1 akkor is sikeres lehet, ha nem cselezel el senkit

Beale megközelítésének egy másik fontos eleme, hogy az egyéni kezdeményezés és a csapatjáték nem egymás ellentétei.

Képzeljük el:

a labdás játékos megindul egy védő felé.

A védő kilép.

Egy második védő is közelebb húzódik segíteni.

A támadó végül egyiküket sem cselezi át – hanem passzol.

Mégis sikeres volt az akció.

Miért?

Mert a labdavezetéssel két ellenfelet kötött le, így máshol egy társ szabaddá vált.

Labdavezetés → védő lekötése → szabad terület → passz → csapatelőny.

Az egyéni képesség tehát nem feltétlenül az akció befejezése.

Sokszor annak az eszköze, hogy valaki más számára teremtsünk előnyt.


Mit vigyen magával ebből az edző?

Michael Beale három játéka azért érdekes, mert ugyanazt a problémát fokozatosan teszi komplexebbé.

1v1+2:

Hogyan játszom ki a saját ellenfelemet?

2v2+2:

Megoldjam egyénileg, vagy használjam a társam?

3v3+2:

Hol van most – és hol lesz a következő – előny?

A technikai elemek végig ugyanazok maradnak.

Ami változik, az a játékos által feldolgozandó információ mennyisége és a döntések komplexitása.

Ez talán az anyag legfontosabb edzői üzenete.

Ne csak mozdulatokat tanítsunk.

Teremtsünk olyan játékhelyzeteket, amelyekben a játékosnak:

észlelnie → értelmeznie → döntenie → végrehajtania kell.

Mert a mérkőzésen sem az edző mondja majd meg neki, hogy forduljon, passzoljon, vezesse vagy védje a labdát.

A játékosnak kell felismernie a problémát – és megtalálnia a megoldást.