A modern labdarúgásban egy játékos értékét már nem kizárólag az határozza meg, hogy melyik poszton játszik, hanem az is, mennyire képes alkalmazkodni különböző játékmodellekhez.

Morgan Rogers átigazolása a Chelsea-hez éppen ezért váltott ki komoly szakmai vitákat. Sokan úgy vélik, hogy Aston Villában mutatott legjobb teljesítményét elsősorban az átmenetekre épülő futballnak és a nagy területeknek köszönhette, míg Xabi Alonso csapatai jellemzően hosszabb labdabirtoklásokkal, magas területi dominanciával és szűkebb játékhelyzetekben építkeznek.

Az Opta Analyst elemzése szerint azonban ez a különbség nem feltétlenül jelent problémát.

Rogers legnagyobb fegyvere: a labdavezetés

A Premier League előző idényében Rogers az egyik legveszélyesebb labdacipelő játékos volt.

Nem csupán sok progresszív labdavezetést hajtott végre, hanem ezekből rendszeresen alakult ki lövés vagy helyzet. A statisztikák szerint a labdavezetést követő lövések és kulcspasszok számában a liga elitjéhez tartozott.

Ez azért fontos, mert nem egyszerűen előre viszi a labdát, hanem képes saját akcióiból veszélyt teremteni.

Nem a szűk területek specialistája

Az elemzés ugyanakkor arra is rámutat, hogy Rogers nem feltétlenül azok közé a támadók közé tartozik, akik kis területen, állandó nyomás alatt hozzák a legjobb döntéseket.

Passzpontossága nyomás alatt, illetve cselezési hatékonysága inkább átlagosnak mondható, ami részben magyarázza, hogy egyesek miért kérdőjelezték meg az alkalmasságát Alonso rendszerére.

Ez azonban csak a kép egyik része.

A rendszerhez nem csak alkalmazkodni lehet – alakítani is

Az Opta egyik legérdekesebb gondolata, hogy nem biztos, hogy Xabi Alonso ugyanazt a játékot szeretné megvalósítani a Premier League-ben, mint korábban a Bundesligában.

A Premier League nyitottabb, gyorsabb és fizikálisabb bajnokság, ahol kevesebb mérkőzésen lehet teljes területi dominanciát kialakítani.

Ebben a környezetben Rogers éppen azzal jelenthet pluszt, hogy képes nagy sebességgel vezetni a labdát üres területekbe, gyors átmeneteket indítani és métereket nyerni labdával.

Labda nélkül is rendkívül aktív

Rogers játékát sokan elsősorban a labdás megoldásai alapján értékelik, pedig a labda nélküli munkája is kiemelkedő.

Az előző Premier League-idényben az egyik legtöbb mélységi és büntetőterületbe irányuló futást hajtotta végre, ami jól mutatja, hogy folyamatosan keresi a védők mögötti területeket és aktívan mozog a támadások során.

Ez különösen fontos lehet egy olyan csapatban, ahol a támadások nagy része hosszabb labdabirtoklásból épül fel.

Jó kapcsolatot alakít ki a csapattársaival

Aston Villában kiváló összhangban futballozott Ollie Watkinsszal.

Nyílt játékból húsz helyzetet alakított ki számára, ami az egyik legjobb játékos–játékos kapcsolat volt a Premier League-ben. Ez arra utal, hogy Rogers nemcsak egyéni megoldásokban erős, hanem képes alkalmazkodni társai mozgásaihoz és stabil kapcsolatokat kialakítani a támadósorban.

A Chelsea-nél Cole Palmerrel való korábbi összeszokottság is előnyt jelenthet.

A lövőtechnikája különleges értéket képvisel

Az elemzés egyik legerősebb statisztikai érve Rogers befejezéseivel kapcsolatos.

Premier League-karrierje során 21 akciógólt szerzett úgy, hogy ezekhez mindössze 14,7 várható gól (non-penalty xG) társult. Ez +6,3-as felülteljesítés, amely a liga legjobbjai közé sorolja ebben az időszakban.

Bár sokan az ilyen különbségeket szerencsének tulajdonítják, Rogers esetében az Opta szerint inkább kiemelkedő rúgótechnikáról beszélhetünk.

Különösen veszélyes távoli lövésekből: Premier League-pályafutása során az egyik legjobb hatékonysággal értékesítette a tizenhatoson kívülről leadott próbálkozásait.

Nem ugyanazt kell nyújtania, mint Aston Villában

Talán ez a cikk legfontosabb gondolata.

A Chelsea-nél nem feltétlenül ugyanazok a feladatai lesznek, mint Unai Emery csapatában. Elképzelhető, hogy kevesebbet vezeti majd fel mélyről a labdát, viszont többet mozog a védők mögé, gyakrabban érkezik a tizenhatosba, és még nagyobb hangsúlyt kapnak a befejezései.

A játékprofilja tehát változhat, miközben a hatékonysága megmaradhat.

Futballszakmai tanulság

Morgan Rogers esete jól mutatja, hogy egy játékos értékelésénél nem szabad kizárólag azt vizsgálni, milyen szerepkörben volt sikeres korábbi klubjában.

Sokkal fontosabb kérdések:

  • Melyek a játékos valódi erősségei?
  • Ezek az erősségek hogyan illeszthetők az új csapat játékmodelljébe?
  • Milyen új feladatokat kaphat?
  • Képes-e más módon is értéket teremteni?

Az Opta elemzőinek következtetése szerint Rogersnek nem kell „az Aston Villa Morgan Rogersének” maradnia ahhoz, hogy sikeres legyen a Chelsea-ben. Ha képes alkalmazkodni az új környezethez, labda nélküli mozgásával, mélységi futásaival, labdacipeléseivel és kiváló lövőtechnikájával akkor is meghatározó játékossá válhat, ha teljesen más szerepkörben futballozik, mint korábban.