Bemelegítés → Cél 1 → Cél 2 → mérkőzésjáték → levezetés.
Sok edzésterv hasonló struktúrát követ. Logikus, könnyen tervezhető, és jól mutatja, hogyan jutunk el az egyszerűbb feladatoktól a játékhoz. De vajon minden edzésnek ugyanilyen szerkezetre van szüksége?
Amikor edzést tervezünk, általában azt gondoljuk végig, milyen gyakorlatokkal érhetjük el az adott célt. Meghatározzuk a létszámot, a területet, a szabályokat és a coaching pontokat, miközben ritkábban kérdőjelezzük meg magát a sorrendet. Pedig az, hogy milyen tanulási folyamaton vezetjük végig a játékost az edzés során, ugyanúgy módszertani döntés, mint az, hogy milyen gyakorlatot választunk.
A nemzetközi szakirodalomban több olyan megközelítéssel találkozhatunk, amely eltér a klasszikus edzésfelépítéstől.
1. Klasszikus progresszió: az egyszerűtől a játék felé
Az egyik legismertebb modell az angol szakirodalomban gyakran „Up the Steps” néven jelenik meg. A játékos egy kontrolláltabb környezetből fokozatosan halad az egyre komplexebb játékhelyzetek felé.
BEMELEGÍTÉS → TECHNIKAI FELADAT → ELLENÁLLÁS → JÁTÉK → LEVEZETÉS
Ha például a labdaátvétel a témánk, először létrehozhatunk egy olyan feladatot, amely sok ismétlést biztosít kevés zavaró tényező mellett. Később megjelenhet az ellenfél, csökkenhet a rendelkezésre álló idő és terület, majd végül a játékosnak mérkőzésszerű környezetben kell felismernie, mikor és hogyan használja a korábban gyakorolt technikát.
A mögöttes tanulási logika leegyszerűsítve:
MEGTANULNI → NEHEZÍTENI → ALKALMAZNI
Ez jól szervezhető és számos edzéscélnál megfelelő megközelítés. Nem szükséges tehát lecserélni, érdemes azonban tudni, hogy léteznek más kiindulópontok is.
Forrás: Soccer Coach Weekly – The different ways to structure a soccer training session.
2. Whole–Part–Whole: mi lenne, ha a játékkal kezdenénk?
A Whole–Part–Whole modell megfordítja az előző logika egy részét. Ahelyett, hogy fokozatosan építenénk fel a játékot, először megmutatjuk a játékosnak azt a környezetet, amelyben a fejlesztendő probléma valójában megjelenik.
JÁTÉK → CÉLZOTT GYAKORLÁS → JÁTÉK
Tegyük fel, hogy az edzés témája a labdakihozatal. Kezdhetünk egy 7v7 játékkal, amelyben az edző megfigyelheti, hogyan reagálnak a játékosok az ellenfél letámadására. Ezután kiemelhetjük a játék egyik részproblémáját egy 4v3-as labdakihozatali feladatban, ahol több lehetőségünk van a pozíciófelvétel, a testhelyzet, a tájékozódás vagy a passzsávok részletesebb coachingjára. Végül visszatérünk a 7v7 játékhoz.
A második játékban már azt figyelhetjük, hogy a játékosok képesek-e önállóan felismerni és alkalmazni a köztes feladat során megjelenő megoldásokat.
A két modell közötti különbséget így lehet talán a legegyszerűbben megfogalmazni:
Klasszikus progresszió:
TANULÁS → ALKALMAZÁS A JÁTÉKBAN
Whole–Part–Whole:
PROBLÉMA A JÁTÉKBAN → CÉLZOTT TANULÁS → ÚJRAPRÓBÁLÁS A JÁTÉKBAN
Ez nem pusztán más gyakorlatsorrendet jelent, hanem eltérő tanulási logikát is.
Forrás: Soccer Coach Weekly – Structuring a soccer training session: Whole-Part-Whole.
3. Játék és gyakorlás folyamatos váltakozása
A Whole–Part–Whole logikája tovább is vihető. Nem szükséges egyetlen nagy gyakorlási blokkot elhelyeznünk két játék között; az edzés során többször is visszatérhetünk az alapjátékhoz.
JÁTÉK → GYAKORLÁS → JÁTÉK → GYAKORLÁS → JÁTÉK
Ebben a struktúrában a játék válik az edzés referenciapontjává. Az első játék előidéz egy problémát, amelyből az edző kiemelhet egy részletet. A célzottabb gyakorlás után visszatérünk a játékhoz, ahol megfigyelhetjük, változott-e a játékosok viselkedése. Ha szükséges, ismét kiemelhetünk egy másik részletet, majd újra visszahelyezhetjük azt a teljes játék kontextusába.
Ez különösen érdekes lehet taktikai témák esetében, mert az edző nemcsak azt látja, hogy a játékos képes-e végrehajtani valamit egy célzott gyakorlatban, hanem azt is, hogy felismeri-e ugyanazt a problémát egy kevésbé kiszámítható játékhelyzetben.
Az edzés így nem különálló gyakorlatok sorozata, hanem egy folyamatos tanulási ciklus:
PROBLÉMA → MEGOLDÁSI KÍSÉRLET → VISSZACSATOLÁS → ÚJABB KÍSÉRLET
4. Paco Seirul·lo: aktiváció, tevékenység és reflexió
Az FC Barcelona hosszú éveken át meghatározó módszertani szakembere, Paco Seirul·lo más szempontból közelítette meg az edzés felépítését. A Barça Innovation Hub által bemutatott modell három fő részből áll:
ACTIVACIÓN → ACTIVIDAD → TEORIZACIÓN
Első pillantásra ez hasonlíthat a bemelegítés → főrész → levezetés modellhez, a mögötte álló gondolkodás azonban eltér.
Az Activación nem kizárólag fizikai bemelegítést jelent. Az edző ebben a szakaszban vezeti be az edzés problémáját és készíti fel a játékost arra, amivel később találkozni fog. Az Actividad során olyan helyzeteket hoz létre, amelyekben a játékosnak interakcióba kell lépnie a környezetével, és saját megoldásokat kell találnia a felmerülő problémákra.
A legérdekesebb elem talán a Teorización, amelyben megjelenik a reflexió. A játékos nem egyszerűen befejezi az edzést, hanem visszatekinthet arra, mit érzékelt, milyen döntéseket hozott, mely megoldások működtek, és mit csinálhatott volna másképp.
Pedagógiai szempontból ezért a modell inkább így értelmezhető:
PROBLÉMA FELVEZETÉSE → TAPASZTALATSZERZÉS → REFLEXIÓ
Ez fontos különbség. Az edzés vége ebben a gondolkodásban nem egyszerűen fiziológiai levezetés, hanem a tanulási folyamat része.
Forrás: Barça Innovation Hub – La propuesta de Paco Seirul·lo para diseñar una sesión de entrenamiento en deportes de equipo.
5. Carousel: nem feltétlenül kell mindenkinek ugyanazt csinálnia
A Carousel, vagyis állomásos edzés nemcsak a gyakorlatok sorrendjét, hanem az edzés szervezését is megváltoztatja. Egyetlen, mindenki által végrehajtott feladatsor helyett több kisebb állomást alakítunk ki, amelyek között a játékosok csoportokban rotálnak.
Például:
A: 1v1 → B: 2v1 → C: 3v3 → D: BEFEJEZÉS
Az állomások kapcsolódhatnak ugyanahhoz az edzéscélhoz, miközben különböző létszámban, térben vagy ellenállási szinten találkoztatják a játékost ugyanazzal a problémával. Az egyes csoportokat ráadásul képesség, poszt vagy fejlesztési szükséglet szerint is differenciálhatjuk.
A rotáció végén következhet egy közös mérkőzésjáték, ahol az edző megfigyelheti, hogyan jelennek meg az állomások során tapasztalt helyzetek a szabadabb játékban.
Ez a struktúra különösen praktikus lehet utánpótlásban, nagyobb játékoslétszám és több edző esetén.
Forrás: Soccer Coach Weekly – Structuring a soccer training session: Carousel.
6. Akkor melyik struktúra a legjobb?Valószínűleg nincs univerzális válasz. A különböző struktúrák más-más tanulási folyamatot támogatnak, ezért érdemes az edzés céljából kiindulni.
Klasszikus progresszió
TECHNIKA → NÖVEKVŐ KOMPLEXITÁS → JÁTÉK
Whole–Part–Whole
JÁTÉK → PROBLÉMA KIEMELÉSE → JÁTÉK
Játék és gyakorlás váltakozása
JÁTÉK → BEAVATKOZÁS → ÚJRAPRÓBÁLÁS → ÚJABB BEAVATKOZÁS
Seirul·lo
AKTIVÁCIÓ → TAPASZTALATSZERZÉS → REFLEXIÓ
Carousel
UGYANAZ A TÉMA → TÖBB KÜLÖNBÖZŐ KÖRNYEZETBEN
Egy technikai elem sok ismétléssel történő fejlesztésénél a klasszikus progresszió megfelelő lehet. Egy taktikai probléma esetén viszont hasznos lehet először magát a problémát megmutatni a játékban. Fiatal játékosoknál egy carousel rendszer változatos tanulási környezetet teremthet, míg más esetben éppen az lehet fontos, hogy az edzés végén időt adjunk a játékosoknak a tapasztalataik feldolgozására.
A struktúrát tehát nem önmagában érdemes megválasztani, hanem annak alapján, mit és hogyan szeretnénk megtanítani.
7. Nem az edzésnek kell alkalmazkodnia a sablonhozAz edzéstervező sablonok hasznosak: rendszerezik a gondolkodást, segítenek az időbeosztásban, és arra ösztönzik az edzőt, hogy előre végiggondolja az edzés folyamatát. A probléma akkor jelenhet meg, amikor már nem a sablon segíti az edzéstervezést, hanem az edzést próbáljuk mindenáron beleilleszteni egy előre meghatározott szerkezetbe.
Nem biztos tehát, hogy minden edzésnek így kell kinéznie:
BEMELEGÍTÉS → CÉL 1 → CÉL 2 → MÉRKŐZÉSJÁTÉK → LEVEZETÉS
Lehet:
JÁTÉK → CÉLZOTT GYAKORLÁS → JÁTÉK
vagy:
JÁTÉK → BEAVATKOZÁS → JÁTÉK → ÚJABB BEAVATKOZÁS → JÁTÉK
esetleg:
AKTIVÁCIÓ → JÁTÉKHELYZETEK → REFLEXIÓ
vagy akár:
PÁRHUZAMOS ÁLLOMÁSOK → KÖZÖS JÁTÉK
A struktúra nem egyszerűen egy adminisztratív keret, amelynek üres mezőit gyakorlatokkal kell kitöltenünk. Maga az edzésstruktúra is az edző módszertani eszköztárának része.
Talán ezért az edzéstervezés egyik első kérdésének nem annak kellene lennie, hogy:
„Milyen gyakorlat kerüljön a Cél 1 és Cél 2 helyére?”
Hanem annak:
„Milyen tanulási folyamaton szeretném végigvezetni ma a játékosaimat?”
Ha erre megvan a válaszunk, utána dönthetjük el, milyen edzésstruktúra szolgálja legjobban ezt a célt.
Felhasznált források
Barça Innovation Hub: La propuesta de Paco Seirul·lo para diseñar una sesión de entrenamiento en deportes de equipo.
Barça Innovation Hub: Cómo hay que organizar el entrenamiento en los deportes de equipo. La propuesta de Paco Seirul·lo.
Soccer Coach Weekly – Carl Wild: The different ways to structure a soccer training session.
Soccer Coach Weekly – Carl Wild: Structuring a soccer training session: Whole-Part-Whole.
Soccer Coach Weekly – Carl Wild: Structuring a soccer training session: Up the Steps.
Soccer Coach Weekly – Carl Wild: Structuring a soccer training session: Carousel.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás. Oszd meg elsőként, hogyan használnád ezt a gyakorlatot.