Kevesebb hatástalan gyakorlat és hosszú edzői magyarázat, egységesebb szakmai nyelv, több segítség közvetlenül a pályán. Az Olasz Labdarúgó-szövetség közel egy évtizede építi az Evolution Programme-ot, amelynek célja nem egyetlen „olasz edzésmódszer” ráerőltetése a klubokra, hanem egy olyan országos szakmai rendszer létrehozása, amely a mindennapi edzői munkát és a játékosok fejlődését segíti. A FIFA Training Centre most háromrészes sorozatban mutatja be a program működését.

Három problémából indultak ki

Az olasz futball átalakításának egyik kiindulópontját a gyengébb sporteredmények jelentették, de a FIGC nem egy irodában próbálta megtervezni a megoldást. A FIFA beszámolója szerint először azt vizsgálták meg, mi történik valójában az edzőpályákon, és három alapvető problémát azonosítottak.

1. Hagyományos edzésmódszertan: olyan kevéssé hatékony gyakorlatok és hosszú edzői magyarázatok jelentek meg, amelyek csökkentették az edzések intenzitását.

2. Közös szakmai nyelv hiánya: klubról klubra, régióról régióra és akár edzőről edzőre különböző modellek, fogalmak és módszerek működtek.

3. Folytonosság hiánya: rövid távú szakmai projektek indultak, majd egy vezetőváltás vagy gyengébb eredménysor után gyakran meg is szakadtak.

Ez fontos kiindulópont. A FIGC nem egyszerűen új gyakorlatokat akart adni az edzőknek, hanem azt próbálta megváltoztatni, hogyan gondolkodik egy teljes utánpótlásrendszer a játékosfejlesztésről.

A válaszokat tudományos kutatásokból, az elitfutball elemzéséből, gyakorlati tapasztalatokból és az edzőpályák mindennapi megfigyeléséből próbálták összerakni.

Nem az edzőket viszik a módszertanhoz – a módszertant viszik az edzőkhöz

Az Evolution Programme egyik legérdekesebb eleme, hogy a szövetség szakemberei közvetlenül kimennek a klubokhoz.

Az úgynevezett Territorial Development Areas (AST) rendszerében mobil FIGC-stábok látogatják a helyi egyesületeket, közös edzéseket vezetnek, módszertani segítséget adnak, és a teljes szezon során kapcsolatban maradnak a klubokkal.

Ezt egészítik ki a Technical Development Centres (CFT), vagyis regionális fejlesztőközpontok, ahol fiatal amatőr játékosok számára tartanak edzéseket, miközben a programok az edzők szakmai fejlődését is szolgálják.

Vagyis nem csak:

KÉPZÉS → EDZŐ HAZAMEGY → ALKALMAZZA, AMIT TANULT

hanem inkább:

KÉPZÉS → PÁLYÁN KÖZÖS MUNKA → VISSZAJELZÉS → ÚJABB LÁTOGATÁS → FOLYAMATOS FEJLŐDÉS

Ez talán az egész rendszer egyik legérdekesebb gondolata. Az edzőképzés nem egyszeri esemény, hanem folyamatos szakmai támogatás.

Több mint 119 ezer játékos és 24 ezer edző

A program ma már hatalmas méretű.

A 2025/26-os szezonban az AST-programokon keresztül:

  • 119 568 játékost értek el,
  • 804 amatőr és profi klubbal dolgoztak közvetlenül,
  • 24 595 edzőt vontak be,
  • 7436 klubedzést tartottak,
  • 3666 mérkőzést figyeltek meg,
  • és 541 workshopot szerveztek.

Ehhez jönnek a regionális CFT-k, amelyek további 4045 játékost vontak be a programba.

Az Evolution Programme szakmai útvonalán összesen 1247 technikai szakembert – edzőket, erőnléti edzőket és kapusedzőket – szerződtettek, akiket kiválasztás után gyakorlati képzési folyamaton keresztül készítettek fel.

A számokból jól látszik, hogy itt már nem egy kísérleti edzőképzési projektről beszélünk, hanem egy országos infrastruktúráról.

Nem egyetlen „helyes” olasz módszert akarnak létrehozni

Talán ez az Evolution Programme egyik legfontosabb alapelve.

A FIGC hangsúlyozza, hogy a rendszer nem egyetlen modellt akar ráerőltetni minden klubra. Az olasz futball túlságosan nagy és sokszínű ahhoz, hogy ugyanaz a megoldás működjön egy Serie A-akadémián, egy kisvárosi amatőr klubban és egy grassroots környezetben.

A FIFA megfogalmazása szerint ezért inkább egy eszközökből álló ökoszisztémát építettek.

A program három pillére:

GYAKORLATI MEGOLDÁSOK → SZAKMAI TÁMOGATÁS → ALKALMAZKODÁS A HELYI KÖRNYEZETHEZ

A cél az, hogy egy kezdő grassroots edző és egy professzionális akadémiai szakember is találjon benne olyan eszközöket, amelyeket saját játékosaihoz és saját környezetéhez tud igazítani.

Ez lényeges különbség az egységesítés és az uniformizálás között.

Közös szakmai alapelveket akarnak létrehozni, nem mindenhol ugyanolyan edzést.

Az app sem egyszerű gyakorlattár

A rendszer digitális hátterét az Evolution Programme alkalmazása adja. Ebben az edzők többek között gyakorlatokat érhetnek el, saját edzéseket állíthatnak össze, követhetik a régiójuk szakmai programjait, valamint különböző módszertani anyagokhoz férhetnek hozzá.

Az érdekes rész azonban nem önmagában a technológia.

A FIGC ugyanazt a szakmai rendszert próbálja összekötni:

EDZŐKÉPZÉS ↔ KLUBLÁTOGATÁS ↔ EDZÉSGYAKORLATOK ↔ WORKSHOPOK ↔ MÉRKŐZÉSMEGFIGYELÉS ↔ DIGITÁLIS TUDÁSBÁZIS

Így a gyakorlattár nem különálló gyakorlatok gyűjteménye, hanem egy nagyobb fejlesztési modell egyik eszköze.

Ez azért is érdekes, mert gyakorlattáraknál könnyű abba a hibába esni, hogy az edző egyszerűen keres egy tetszetős gyakorlatot. Az olasz megközelítés ehelyett azt próbálja támogatni, hogy a gyakorlat mögött legyen közös módszertani gondolkodás is.

A játékosfejlesztés és a scouting ugyanannak a rendszernek a része

Az Evolution Programme nemcsak az edzések minőségét próbálja javítani. A FIGC két fő eredményt vár a rendszertől: jobb tanulási lehetőségeket minden játékos számára, illetve hatékonyabb tehetségazonosítást és fejlesztési lehetőséget a legígéretesebb játékosoknak.

A rendszer ezért a grassroots futball és az elit utánpótlás közötti kapcsolatot is erősíti.

Az U14-es Evolution Programme tornára például a CFT- és AST-programokon keresztül választanak ki 76 játékost. A FIFA szerint az itt részt vevő fiúk 60%-a a következő szezonban professzionális klubhoz kerül.

A lányoknál működő Calcio+ program pedig U15-ös játékosok számára szervez fejlesztőtáborokat, és közvetlen kapcsolatot jelent a Club Italia válogatott útvonalához. A jelenlegi olasz női U16-os válogatott szinte teljes egészében olyan játékosokból áll, akik részt vettek ebben a programban.

A FIGC azonban hangsúlyozza: nem kizárólag az számít sikernek, hogy hány játékos jut el profi klubhoz vagy válogatott szintre. A rendszer értékét a teljes fejlődési út és az olasz utánpótlás egészére gyakorolt hatás adja.

Mit tanulhatunk az olasz példából?

Az Evolution Programme talán legérdekesebb tanulsága nem egy konkrét edzésgyakorlat vagy taktikai elv, hanem maga a rendszer.

Az olaszok három problémát azonosítottak:

TÚL SOK MAGYARÁZAT → ELTÉRŐ MÓDSZERTANOK → RÖVID TÁVÚ GONDOLKODÁS

A válaszuk pedig nem egy újabb kötelező edzésmodell lett, hanem:

KÖZÖS ALAPELVEK → FOLYAMATOS EDZŐTÁMOGATÁS → HELYI ALKALMAZKODÁS → HOSSZÚ TÁVÚ RENDSZER

Edzőként ebből talán azt érdemes magunkkal vinni, hogy a jó módszertan nem feltétlenül egy gyakorlatgyűjtemény. Sokkal inkább következetes gondolkodási keret, amely segít eldönteni, miért választunk egy adott feladatot, hogyan vezetjük azt, mit figyelünk a játékosokon, és hogyan illeszkedik mindez a hosszabb távú fejlődésükhöz.

Az Evolution Programme következő része ezért lehet különösen érdekes: a FIFA ígérete szerint részletesen bemutatják azt a 10 módszertani alapelvet, amelyre az olasz utánpótlás fejlesztési keretrendszere épül.

Ott fog igazán kiderülni, mit jelent az Evolution Programme a gyakorlatban.




Eredeti forrás: FIFA Training Centre – Evolution, not revolution: The programme reshaping Italian youth football, 2026. szeptember 2.