Az „egy érintő”, „maximum kettő” talán az egyik leggyakrabban használt szabály a labdarúgóedzéseken. Általában azért alkalmazzuk, hogy gyorsítsuk a játékot, több passzra ösztönözzük a játékosokat, csökkentsük a labdán töltött időt, vagy elősegítsük a játék előtti tájékozódást.

De vajon tényleg az érintésszám korlátozása változtatja meg leginkább egy kisjáték működését?

Egy 2026 júniusában megjelent kutatás pontosan ezt vizsgálta: 3v3, 5v5 és 7v7 játékokat hasonlított össze egyérintős, kétérintős és szabad játék mellett, miközben a kutatók igyekeztek a többi fontos körülményt változatlanul tartani. Az eredmények alapján a játékoslétszám módosítása több fizikai és technikai mutatóra is erőteljesebb hatással volt, mint önmagában az érintésszám szabályozása.

Mit vizsgáltak?

Johannes Jäger és munkatársai egy német elit utánpótlásközpont 16 U15-ös mezőnyjátékosát vizsgálták. A játékosok átlagéletkora 15,4 ± 1,7 év volt, heti négy, egyenként 90–120 perces edzésen vettek részt, és hétvégente bajnoki mérkőzést játszottak. A kutatás hat héten át tartott, heti két mérési alkalommal.

Minden játékos szerepelt három játékformában:

3v3

5v5

7v7

és mindegyiket három különböző szabály mellett vizsgálták:

1T – maximum egy érintés

2T – maximum két érintés

FP – szabad játék

Egy-egy játékforma 4 × 3 percig tartott, a blokkok között 3 perc passzív pihenővel. Az eltérő érintésszámú kondíciók között 30 perc pihenőt biztosítottak.

Talán a legfontosabb módszertani részlet, hogy a kutatók játékosonként közel azonos területet tartottak fenn: 215–216 m²/fő. Így nem egyszerűen arról volt szó, hogy a 7v7 nagyobb pályán zajlott: a relatív tér ugyanakkora maradt.

A pályaméretek:

3v3 → 44,5 × 29 m

5v5 → 57 × 38 m

7v7 → 67 × 45 m

Mindegyik játékot két normál méretű, 7,32 × 2,44 méteres kapura játszották.

Nemcsak azt mérték, mennyit futottak

A játékosokon PlayerMaker inerciális szenzorok voltak, így egyszerre tudták követni a fizikai és technikai terhelést.

A fizikai változók között szerepelt:

  • teljes megtett távolság;
  • magas intenzitású futás 14,4 km/h felett;
  • sprinttávolság 19,8 km/h felett;
  • maximális sebesség;
  • sprintek száma;
  • gyorsítások 2 m/s² felett;
  • lassítások körülbelül −2 m/s² felett.

Technikai oldalról pedig rögzítették többek között a labdaérintéseket, labdaelengedéseket – passzokat, lövéseket –, labdabirtoklásokat és egyérintős akciókat.

Ez azért fontos, mert így nem pusztán azt lehetett megvizsgálni, hogy egy szabály „intenzívebbé” teszi-e a játékot, hanem azt is, milyen típusú játékosaktivitást idéz elő.

1. A kisebb létszám több labdakapcsolatot jelentett

Az egyik legtisztább eredmény technikai oldalról érkezett.

A 3v3-ban 30–39%-kal több labdaérintés jutott a játékosokra, mint 5v5-ben, attól függően, milyen érintésszabály volt érvényben:

1 érintés: +30%

2 érintés: +31%

szabad játék: +39%

A 90%-os konfidenciaintervallumok rendre 22–39%, 21–41% és 32–46% között voltak.

Vagyis az érdekes rész nem az, hogy az egyérintős játék több érintést eredményezett. A kisebb létszám mindhárom szabály mellett fokozta a játékos és a labda találkozásainak gyakoriságát.

A szerzők értelmezése szerint a kisebb játékokban kevésbé rögzítettek a pozíciós szerepek, ezért ugyanannak a játékosnak gyakrabban kell részt vennie a labdakihozatalban, a progresszióban és a támadás befejezésében is.

Edzőként ez fontos különbség.

Ha azt szeretnénk, hogy egy játékos többször kerüljön labdás döntési helyzetbe, lehet, hogy elsőként nem az érintésszámot kell korlátoznunk, hanem egyszerűen csökkenteni a játékosok számát.

2. A kétérintős szabály kisebb létszámmal együtt már erős kombináció volt

A „ball release” mutatóba passzok, lövések és más olyan labdaakciók kerültek, amelyekkel a játékos elengedte a labdát.

Itt különösen érdekes volt a kétérintős szabály és a kis létszám kombinációja.

Kétérintős játékban:

3v3 vs. 5v5 → +35% labdaelengedés

90% CI: 22–49%

3v3 vs. 7v7 → +37%

90% CI: 25–50%

A szerzők szerint logikus magyarázat, hogy a kétérintős szabály gyors labdaelengedésre kényszeríti a játékost, miközben a 3v3 eleve sokkal több egyéni részvételt és labdás interakciót generál.

Ez már jól mutatja, hogy nem feltétlenül „létszám vagy érintésszám” között kell választani.

A kettő együtt is használható.

**Kis létszám → több részvétel

  • kétérintős szabály → gyorsabb labdaelengedés**

Így már célzottabban tudjuk kialakítani azt a játékhelyzetet, amelyet szeretnénk.

3. Ha sprintet akarunk, a 3v3 nem feltétlenül a legjobb választás

Fizikai oldalon szinte fordított mintázat rajzolódott ki.

A nagyobb játékformákban több sprint és nagyobb sprinttávolság jelent meg. A 3v3 és 7v7 összehasonlításakor a 3v3-ban a sprinttávolság 26–27%-kal alacsonyabb volt, és ez a tendencia mindhárom érintésszabály mellett megjelent.

Ennek egyszerű térbeli magyarázata lehet.

A 3v3 ugyan játékosonként ugyanakkora relatív területen zajlott, de a játék folyamatos közelsége miatt ritkábban alakult ki olyan helyzet, amelyben valaki hosszabb távon tudott nagy sebességgel futni.

A kutatók így fogalmaznak:

“constant player involvement may limit opportunities for longer sprinting actions.”

Vagyis a folyamatos részvétel egyszerűen csökkentheti a hosszabb sprintakciók lehetőségét.

Ez edzéstervezési szempontból kifejezetten érdekes. Egy 3v3 rendkívül intenzívnek érezhető, mégsem biztos, hogy azt a nagysebességű futóterhelést adja, amelyet például egy 7v7.

Intenzív játék ≠ automatikusan nagy sprintterhelés.

4. A 3v3 viszont sokkal több fékezéssel járt

A kisebb játékterület és a folyamatos interakció másfajta mechanikai terhelést hozott létre.

A 3v3-ban a 7v7-hez képest:

kétérintős játéknál +42%-kal több lassítás jelent meg

90% CI: 23–63%

szabad játéknál pedig:

+49%-kal több lassítás

90% CI: 26–75%.

A szerzők ezt megnövekedett excentrikus terheléssel kapcsolják össze. A játékosok kisebb formátumban gyakrabban kerülnek közeli interakcióba, többször kell irányt változtatniuk, megállniuk, újraindulniuk.

Tehát ugyanaz a „small-sided game” egészen eltérő fizikai ingert jelenthet.

3v3 → több fékezés, több labdakapcsolat

7v7 → több lehetőség sprintre és nagyobb sprinttávolság

Ez már sokkal használhatóbb információ egy edzőnek, mint egyszerűen annyit mondani, hogy „a kisjáték intenzív”.

Egy furcsa köztes eredmény: az 5v5

Nem minden eredmény követte a „minél több játékos, annál több nagy intenzitású futás” logikáját.

Kétérintős játékban az 5v5-ben 31%-kal magasabb magas intenzitású futást mértek, mint 7v7-ben. A magas intenzitás határa ebben a kutatásban 14,4 km/h volt.

A szerzők szerint ennek egyik lehetséges oka, hogy az 5v5 még elég nyitott ahhoz, hogy legyen tér gyorsabb futásokra, ugyanakkor kevésbé strukturált, mint a 7v7, így több kihasználható terület jelenhet meg.

Fontos azonban, hogy ez egy izolált eredmény volt. A szerzők is óvatosságot javasolnak, nem érdemes ebből azt a szabályt létrehozni, hogy az 5v5 „ideális” magas intenzitású formátum.

És mi történt az egyérintős szabállyal?

Talán ez a kutatás legérdekesebb része.

Az egyérintős szabály nem hozott mindenhol látványos vagy egyértelmű előnyt.

Nem találtak érdemi játékoslétszám × érintésszám interakciót többek között:

a teljes megtett távolságnál,

a csúcssebességnél,

a gyorsításoknál,

az egyéni labdabirtoklásoknál,

és még az egyérintős játékok számánál sem.

Ez utóbbi különösen érdekes.

Az egyérintős kondíció nem eredményezett egyértelműen több egyérintős akciót minden játékformában. A szerzők szerint ennek egyik oka az lehet, hogy a játékosok kétérintős vagy szabad játékban is természetes módon választották az egyérintős megoldást, amikor azt kívánta a helyzet.

Ez már túlmutat a konkrét kutatáson.

Ha a játékhelyzet megfelelő információt ad a játékosnak, lehet, hogy nincs szükség mindig szabállyal kikényszeríteni a kívánt megoldást.

A legerősebb edzői tanulság: előbb a célt határozzuk meg

A tanulmány végkövetkeztetése szerint:

“adjusting player numbers is generally more effective than modifying touch restrictions”

Vagyis ebben a vizsgálatban a játékoslétszám megváltoztatása összességében erősebb eszköznek bizonyult, mint önmagában az érintésszám korlátozása.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne használjunk egy- vagy kétérintős játékokat.

Sokkal inkább azt, hogy az érintéskorlátozás egy constraint a sok közül, és nem feltétlenül ez legyen az első eszköz, amelyhez nyúlunk.

Ha több labdakapcsolatot szeretnénk:

→ csökkentsük a létszámot.

Ha több nagysebességű futást és sprintlehetőséget szeretnénk:

→ nagyobb játékforma lehet előnyösebb.

Ha sok fékezést, újragyorsítást és közvetlen interakciót akarunk:

→ kisebb létszám lehet megfelelőbb.

Ha gyorsabb labdaelengedést akarunk:

→ a kisebb formátum és a kétérintős szabály kombinációja érdekes lehet.

Ez sokkal pontosabb gondolkodás annál, hogy:

„játsszunk egyérintőt, mert attól gyorsabb lesz a játék.”

Amit azért nem szabad túlértelmezni

A vizsgálatnak fontos korlátai vannak.

Mindössze 16 játékos vett részt benne, ugyanabból az U15-ös német akadémiai csapatból. Nem vizsgálták közvetlenül a taktikai viselkedést, a pulzust vagy például a metabolikus teljesítményt, a technikai akciókat pedig szenzorok alapján számlálták, minőségi videóelemzés nélkül.

A különböző érintésszabályokat ugyanazon edzésen belül is alkalmazták, ezért a kutatók szerint azt sem lehet teljesen kizárni, hogy az előző játék szabályai átmenetileg befolyásolták a következő játékosviselkedést. A rotáció sem lehetett minden formátumban tökéletesen kiegyensúlyozott.

A kutatás tehát nem receptet ad arra, hogyan kell small-sided game-et szervezni.

Inkább egy nagyon hasznos emlékeztetőt:

Minden szabály, létszám és pályaméret információt ad a játékosnak – és megváltoztatja a játékot.

Edzőként ezért talán nem az a legjobb első kérdés, hogy „egy vagy két érintés legyen?”, hanem az:

Milyen viselkedést szeretnék kiváltani – és melyik constraint segíti ezt a legjobban?

Forrás: Johannes Jäger, Michael C. Rumpf, Steve Barrett, Benedikt Meixner & Matthias Lochmann (2026): Touch restrictions and player numbers during small-sided games in youth soccer players: Effects on physical and technical parameters. International Journal of Sports Science & Coaching. First published online: 2 June 2026. DOI: 10.1177/17479541261450910.

Eredeti tanulmány – SAGE Journals

Címnek még erősebbnek érzem ezt:

„Biztos, hogy az egyérintő a megoldás? – Mit változtat valójában egy kisjátékban a létszám és az érintésszám?”