„Nagyobbak, gyorsabbak, erősebbek”

Donovan a Front Office Sportsnak mesélte el, hogy nyolcéves fia két éve ugyanannál a nagy San Diegó-i klubnál futballozott, amikor a klub új játékosokat hozott a korosztályba. Donovan három szóval jellemezte őket:

„Nagyobbak, gyorsabbak és erősebbek.”

A kisebb játékosok közül többen – köztük Donovan fia – ennek következtében a B csapatba kerültek. Donovan problémája nem önmagában az A és B csapat kialakításával volt, hanem azzal, hogy nyolcéves korban milyen tulajdonságok alapján kezdjük el eldönteni, ki számít jobb játékosnak.

Amikor feleségével megpróbálták pozitívan elmagyarázni a döntést a fiuknak – mondván, az új csapatban többet játszhat –, a gyerek válasza egy másik fontos szempontot hozott be:

„Én csak a barátaimmal akarok játszani.”

Donovan szerint ilyen fiatal korban az egyik legfontosabb feladat, hogy a gyerek megszeresse a sportot, majd olyan környezetet teremtsünk számára, amelyben fejlődhet.

Forrás: Ben Axelrod – Landon Donovan Sounds Alarm on Youth Soccer Culture, Front Office Sports, 2026. június 18.

Mit jelent valójában az, hogy egy nyolcéves „jobb”?

Donovan „nagyobb, gyorsabb, erősebb” megfogalmazása az utánpótlás-kiválasztás egyik alapvető problémájához vezet.

Két ugyanolyan kronológiai életkorú gyerek biológiai fejlettsége jelentősen eltérhet. A FIFA Training Centre Dr. Liam Sweeney kutatásait összefoglaló anyaga szerint az azonos életkorú fiatalok között szélsőséges esetben több évnyi eltérés is lehet biológiai érettségben. A korábban érő játékosok emiatt átmenetileg magasabbak, nehezebbek, erősebbek és nagyobb fizikai teljesítményre képesek lehetnek.

Ez pedig a pályán is előnyt jelent.

Egy fizikailag fejlettebb játékos több párharcot nyerhet, gyorsabban érhet oda a labdához, könnyebben védheti azt és nagyobb területet játszhat be. Ettől azonban még nem feltétlenül rendelkezik nagyobb hosszú távú futballpotenciállal.

Edzőként ezért érdemes tovább bontani azt, amit látunk:

Megnyeri az 1v1-et, mert jól érzékeli a helyzetet és megfelelő pillanatban cselekszik – vagy egyszerűen gyorsabb?

Jól védi a labdát, mert kiváló a testhelyzete és a technikája – vagy azért, mert fizikailag erősebb?

Dominálja a mérkőzést, mert jobban érti a játékot – vagy jelenleg egyszerűen fejlettebb a társainál?

A fizikai előny természetesen érték. A veszély akkor jelenik meg, amikor a pillanatnyi fizikai fölényt automatikusan nagyobb tehetségként értelmezzük.

Forrás: FIFA Training Centre – Biological maturation selection biases in youth football.

Jelenlegi teljesítmény ≠ hosszú távú potenciál

A labdarúgás tehetségazonosításáról készült kutatások egyre inkább azt mutatják, hogy a tehetséget nem lehet egyetlen tulajdonság alapján megbízhatóan meghatározni.

Williams és munkatársai 70 tanulmányt feldolgozó szisztematikus áttekintése szerint a későbbi sikerességhez technikai, taktikai, fiziológiai, antropometriai és pszichológiai tényezők egyaránt kapcsolódnak, miközben ezek jelentősége a játékos fejlődése során folyamatosan változhat.

Egy 2026-ban publikált áttekintés pedig azt mutatja, hogy a tehetségazonosítás az elmúlt évtizedekben a fizikai és antropometriai mutatóktól egyre inkább a multidimenzionális értékelés irányába mozdult el.

A kérdés tehát talán nem az, hogy:

„Ki a legjobb játékos most?”

hanem:

„Mivé válhat ez a játékos megfelelő fejlesztési környezetben?”

A kettő nem feltétlenül ugyanaz.

Mennyire tudjuk egyáltalán megjósolni, kiből lesz profi?

Donovan az interjúban egy német utánpótlásprogram hosszú távú vizsgálatára is hivatkozott. A kutatásban szereplő U12-es játékosok mindössze 0,6%-a jutott el később a három legmagasabb német felnőtt osztály valamelyikébe.

A számot nem lenne helyes úgy értelmezni, hogy a rendszer a játékosok 99,4%-ánál „tévedett”. Arra viszont nagyon jól rámutat, milyen bizonytalan ilyen fiatal korban a felnőttkori teljesítmény előrejelzése.

U12-ES TELJESÍTMÉNY ≠ FELNŐTTKORI POTENCIÁL

Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség kiválasztásra. Sokkal inkább azt, hogy óvatosnak kell lennünk azzal, mennyire tekintjük véglegesnek a fiatal játékosokról kialakított rangsort.

Donovan szerint az edzőkkel is probléma van

Donovan kritikája nem áll meg a játékoskiválasztásnál. Egy másik 2026-os megszólalásában saját Bayer Leverkusennél szerzett tapasztalatát hasonlította össze az amerikai rendszerrel.

Felidézte, hogy a Leverkusen U16-os csapatánál egy nagyjából hatvanéves, több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakember dolgozott. Donovan számára az volt különösen érdekes, hogy az edző nem feltétlenül tekintette az utánpótlást átmeneti állomásnak a felnőttcsapat felé: a fiatal játékosok fejlesztése volt a szakmája.

Ezzel szemben szerinte az Egyesült Államokban gyakran a fiatalabb, kevésbé tapasztalt edzők kerülnek a legfiatalabb korosztályok mellé.

Ez egy nagyon érdekes kérdést vet fel:

Ha a játékos fejlődésének első évei ennyire fontosak, miért ne a legjobb fejlesztő edzőink dolgoznának a legfiatalabb játékosokkal?

Az utánpótlásedzői munka nem feltétlenül a felnőttfutball felé vezető karrier első lépcsője. Önálló szakmai specializációként is tekinthetünk rá.

Donovan saját története: „Semmi esélyem nem lett volna”

Az amerikai rendszernek Donovan szerint van még egy alapvető problémája: a pay-to-play, vagyis hogy a magasabb szintű utánpótlásfutball jelentős anyagi terhet róhat a családokra.

Donovan egy 2026-os interjúban elmondta, hogy édesanyja egyedül nevelt három gyermeket, évi körülbelül 34 ezer dolláros keresettel. Saját megfogalmazása szerint a mai klubköltségek mellett:

„Semmi esélyem nem lett volna klubfutballt játszani.”

Ő azért kerülhetett mégis megfelelő környezetbe, mert valaki átvállalta a költségeit.

Ez a tehetségazonosítás egy másik vakfoltjára mutat rá. Hiába építünk egyre kifinomultabb scoutingrendszereket, ha a potenciálisan tehetséges játékos egy része anyagi okokból el sem jut abba a környezetbe, ahol megfigyelhetnénk.

Mit tanulhatunk Donovan kritikájából?

Donovan gondolataiból nem az következik, hogy ne legyen kiválasztás, verseny vagy teljesítményértékelés az utánpótlásban. Inkább az, hogy érdemes óvatosabban bánni a korai következtetéseinkkel.

Amikor egy fizikailag domináns fiatal játékost látunk, érdemes megkérdezni:

  • Ha nem lenne gyorsabb és erősebb mindenkinél, mit látnánk a játékából?
  • Hogyan hoz döntéseket nyomás alatt?
  • Mennyire érti és olvassa a játékot?
  • Hogyan alkalmazkodik egy számára új problémához?
  • Mit csinál, amikor eltűnik a fizikai fölénye?

És ugyanilyen fontos lehet a másik irány:

Van-e olyan kisebb, később érő vagy pillanatnyilag kevésbé domináns játékos a csapatunkban, akinek a valódi képességeit jelenleg elfedi a fizikai hátránya?

A modern tehetségazonosítás egyik legfontosabb tanulsága talán éppen az, hogy nem kell mindenáron tízéves korban biztos választ adnunk arra, kiből lesz magas szintű játékos. Sokkal fontosabb lehet olyan környezetet létrehozni, amely folyamatosan új információt ad a játékosról, lehetővé teszi a korábbi értékelések felülvizsgálatát, és nem zárja le túl korán azok útját, akik pillanatnyilag kevésbé látványosak.

Utánpótlásban talán nem az a legnehezebb feladat, hogy megtaláljuk, ki a legjobb ma. Hanem hogy ne veszítsük el azt, aki a legjobb lehet holnap.

Források

Ben Axelrod (2026): Landon Donovan Sounds Alarm on Youth Soccer Culture. Front Office Sports, 2026. június 18.

FIFA Training Centre: Biological maturation selection biases in youth football.

FIFA Training Centre: Sean Cumming – Bio-banding.

Williams et al.: Talent Identification and Development in Male Football: A Systematic Review. Sports Medicine.

Gong et al. (2026): Evolution of soccer talent identification criteria: a systematic review from global perspectives (1976–2024).

Höner et al.: hosszú távú vizsgálat a német utánpótlás tehetséggondozó rendszerében.

The Rich Eisen Show (2026): Landon Donovan az amerikai játékosfejlesztésről és a Bayer Leverkusennél szerzett tapasztalatairól.

The Late Run / Fortune (2026): Landon Donovan az amerikai pay-to-play rendszerről és saját utánpótlás-éveiről.