Egy edző fejlődését nem az mutatja meg, hány gyakorlatot ismer, hanem az, mennyire érti a játékot, képes-e alkalmazkodni, elemezni a saját munkáját és világosan átadni az elképzeléseit a játékosoknak. Conor Hourihane Coaches’ Voice-nak adott interjújában több olyan gondolatot is megfogalmazott, amely utánpótlásban és felnőtt futballban egyaránt hasznos lehet.

Az egyik legerősebb gondolata, hogy az edzésterv önmagában még kevés. Egy edzőnek nemcsak azt kell tudnia, milyen gyakorlatot szeretne használni, hanem azt is, hogy pontosan mit akar vele előidézni.

Hourihane egy korábbi példájában tizenkét játékosra tervezett edzést, majd a helyszínen kiderült, hogy csak kilencen lesznek. Néhány perc alatt át kellett alakítania az egész foglalkozást.

Ez a helyzet szinte minden edző számára ismerős lehet. Valaki hiányzik, kisebb a pálya, nincs elég eszköz, vagy egyszerűen a gyakorlat nem úgy működik, ahogy előzetesen elképzeltük.

Ilyenkor válik igazán fontossá, hogy az edző értse a feladat mögötti célt.

Ha csak magához a gyakorlathoz ragaszkodik, nehéz változtatni. Ha viszont azt tudja, milyen játékhelyzeteket, döntéseket vagy viselkedéseket szeretne előidézni, akkor ugyanazt a célt más létszámmal, más pályamérettel vagy akár teljesen más feladattal is el lehet érni.

Az edzés után érdemes az edzőt is elemezni

Hourihane saját munkájában rendszeresen visszatér az edzések utólagos értékelésére. Nem egyszerűen megtartja a foglalkozást, majd továbblép a következőre. Visszanézi, átgondolja, mi működött, mi nem, hogyan érezte magát közben, és min változtatna legközelebb.

Ez egyszerű gondolatnak tűnik, mégis könnyű kihagyni.

A játékosoktól rendszeresen elvárjuk, hogy tanuljanak a saját döntéseikből. Videón mutatjuk meg nekik, hol helyezkedhettek volna jobban, mikor kellett volna továbbengedni a labdát, vagy hogyan reagálhattak volna gyorsabban egy átmenetre.

Ugyanez az edző munkájára is igaz.

Mennyit beszéltünk egy gyakorlat előtt? Elég gyorsan indult újra a játék? A szabály valóban azt a viselkedést ösztönözte, amit szerettünk volna? Jó pillanatban avatkoztunk be? A játékosnak adtuk meg a választ, vagy segítettünk neki megtalálni?

Az edzés utáni reflexió nem feltétlenül jelent hosszú elemzést. Már néhány jól megválasztott kérdés is sokat segíthet abban, hogy a következő foglalkozás jobb legyen.

Az edzőnek értenie kell az elemzés eszközeihez is

Hourihane szerint a modern edző számára egyre fontosabb, hogy maga is képes legyen videót elemezni és jeleneteket kiválasztani. Ezért tanulta meg többek között a Sportscode használatát is: nem akart minden helyzetben másokra támaszkodni ahhoz, hogy egy játékosnak megmutasson egy jelenetet.

Ez nem azt jelenti, hogy az edzőnek elemzővé kell válnia.

A különbség inkább abban van, hogy képes-e önállóan hozzáférni ahhoz az információhoz, amelyre szüksége van.

Ha egy edző észrevesz egy visszatérő hibát az építkezésben, egy jó presszinghelyzetet vagy egy játékos érdekes döntését, nagy előny, ha gyorsan meg tudja keresni és meg tudja mutatni. Sokszor két megfelelően kiválasztott videórészlet többet mond, mint egy hosszú taktikai magyarázat.

A videó ebben az esetben nem prezentációs eszköz, hanem visszacsatolás.

Nem az a legfontosabb, hogy 4–3–3 vagy 3–5–2

Hourihane egyik legérdekesebb taktikai megállapítása az, hogy önmagában a formáció kevéssé érdekli.

Sokkal fontosabbnak tartja azt, hogy hogyan szeretne egy csapat építkezni és hogyan akar presszingelni.

Egy csapat lehet papíron 4–3–3-as felállásban, miközben labdakihozatalnál három játékossal építkezik hátul, védekezésben pedig akár négy játékossal támadja az ellenfél első passzait. A mérkőzés közben folyamatosan változik a csapat alakzata, ezért a kezdőformáció csak részben írja le azt, hogyan futballozik valójában.

Utánpótlásban talán még fontosabb ez a megközelítés.

Ahelyett, hogy kizárólag azt tanítjuk a játékosnak, hogy egy adott rendszerben hol kell állnia, érdemes inkább megértetni vele, miért foglal el egy adott területet.

Ki biztosítja a szélességet? Ki helyezkedik a vonalak között? Hogyan tudunk létszámfölényt létrehozni a labda környezetében? Hol jelenik meg a szabad játékos? Hogyan reagálunk arra, ha az ellenfél másképpen presszingel, mint amire számítottunk?

Ezek olyan kérdések, amelyek túlmutatnak egyetlen formáción.

Ha a játékos az alapelveket érti, könnyebben alkalmazkodik különböző rendszerekhez és játékhelyzetekhez is.

„Mit ad nekünk az ellenfél?”

Ehhez kapcsolódik Hourihane másik fontos kérdése: mit enged meg az ellenfél?

Nem minden mérkőzésen ugyanaz a megoldás a megfelelő.

Ha az ellenfél agresszívan, sok játékossal presszingel magasan, egészen más területek nyílhatnak meg, mint akkor, ha visszahúzódik és engedi a rövid labdakihozatalt. Az edző feladata nem csak az, hogy pontosan tudja, mit szeretne játszani a saját csapatával, hanem az is, hogy felismerje, hol keletkezik előny az ellenfél viselkedése miatt.

Ez nem feltétlenül jelenti a saját játékmodell feladását.

Éppen ellenkezőleg. Minél világosabbak a csapat alapelvei, annál könnyebb azokat különböző helyzetekhez igazítani.

Egy csapat szerethet röviden építkezni, de ettől még fel kell ismernie, amikor az ellenfél teljes presszingje mögött nagy terület nyílik. Ugyanígy egy alapvetően direkt csapatnak is észre kell vennie, ha az ellenfél nem támadja meg a labdás játékost, és lehetőséget ad az építkezésre.

A lényeg nem egy előre megtanult megoldás ismétlése, hanem a játék olvasása.

Más edzőket sem érdemes egyszerűen lemásolni

Hourihane sok mérkőzést néz, és tudatosan tanulmányoz más edzőket. Többek között Rúben Amorim Sportingját és Unai Emery munkáját is figyelte. A célja azonban nem az, hogy átvegyen egy teljes játékrendszert.

Inkább azt keresi, hogy egy adott edző mit és miért csinál jól, és ebből mi használható fel a saját környezetében.

Ez fontos különbség.

A szakmai tartalmakból könnyű gyakorlatokat, felállásokat vagy taktikai megoldásokat lemásolni. Sokkal értékesebb azonban megérteni az ezek mögött álló gondolatot.

Miért helyezkedik oda az a játékos? Milyen problémát old meg az adott mozgás? Milyen ellenfélviselkedés váltja ki? Milyen játékosprofilokra van hozzá szükség?

Ha csak a végeredményt másoljuk, könnyen olyan megoldást próbálunk alkalmazni, amely a saját csapatunk környezetében nem működik.

A kapcsolat nem helyettesíti a követelményt

Az interjúban erősen megjelenik az emberi oldal is.

Hourihane Steve Cooper kapcsán emeli ki, mennyire fontosnak tartotta, hogy az edző valóban ismerje a játékosait. Ne csak azt tudja róluk, hogyan teljesítenek a pályán, hanem érdeklődjön irántuk emberként is. Szerinte a játékosok gyorsan érzékelik, ha ez az érdeklődés nem őszinte.

A jó kapcsolat ugyanakkor nem azt jelenti, hogy nincsenek elvárások.

Éppen a bizalom teszi lehetővé, hogy az edző követeljen. Cooper egyéni célokat adott játékosainak, kihívások elé állította őket, de közben támogatást is biztosított a fejlődéshez.

Utánpótlásban ennek különösen nagy szerepe lehet. A játékosnak éreznie kell, hogy az edző szeretné fejleszteni, nem egyszerűen hibát keres benne.

Folyamatban gondolkodni

Hourihane az interjú végén arról beszél, hogy elsősorban a folyamat fejlesztésére szeretne koncentrálni, nem pedig folyamatosan az aktuális eredményből következtetni arra, jó vagy rossz irányba halad-e a munka.

Ez talán az egész beszélgetés egyik legjobban átültethető gondolata.

Az eredmény természetesen számít, de rengeteg olyan tényező befolyásolja, amelyet az edző nem tud teljesen kontrollálni.

Azt viszont igen, hogy milyen minőségű edzéseket tart. Mennyire egyértelműek az alapelvek. Milyen gyakran kapnak használható visszajelzést a játékosok. Mennyire tudatos a videóelemzés. Tud-e a csapat alkalmazkodni különböző ellenfelekhez. És hogy az edző maga képes-e felismerni, amikor valamin változtatnia kell.

Talán ezért is érdemes kevésbé formációkban, kész gyakorlatokban és végleges válaszokban gondolkodni.

A 4–3–3 önmagában nem játékmodell. Egy edzésrajz önmagában nem edzés. Egy videóklip önmagában nem elemzés.

Az igazán fontos kérdés mindig az, mit szeretnénk megtanítani a játékosoknak, miért szeretnénk ezt látni a pályán, és mennyire tudjuk hozzáigazítani a módszereinket ahhoz, amit a játék éppen elénk tesz.

Forrás: Coaches’ Voice – Craig Bloomfield: From playing to coaching, Conor Hourihane.